Galánta 2009

Kissé utolsó vacsora jelleget öltött számomra a dolog, mivel várhatóan ez volt az utolsó nagy utazásunk nekünk, végzősöknek a kórussal (hacsak nem lesz időnk visszajárni jövőre is, de ott már valaminek régen bűzlenie kell - pl. ez egyben a felvételi sikertelenségét is mutatná).

A buszon hátra kerültem, ott maradt hely, így SiposAndi, Gabi, Éva és Hajni társaságához volt szerencsém. Odafele javarészt aludtam, bár nem sokáig volt rá módunk, mivel 9 órakor már fel kellett lépnünk a Csemadok szervezet gyűlésén. Ezt követően villásreggelivel kedveskedtek, majd indultunk Pozsonyba várost nézni.
Az ebéd (és általában minden étkezés, mert ha valamit, akkor az ételt abszolut nem sajnálták tőlünk) ízletes levesből és mégízletesebb másodikból állt, majd végre elfoglalhattuk a szállást (a 2006. márciusi faházas hely volt most).

A késődélutáni nagy fellépés előtt tartottunk próbát, majd koszorúzás és műv.házas szereplés.
A koszorúzásokról elmondható, hogy a 2009-es szlovák választások előszele és a perifériára szorult magyarok helyzete jelentősen érződött a beszédeken. Ez persze érthető, hisz nekik tényleg küzdeni kell a magyar mivoltért.
A szereplés egészen jól sikerült, merthát tud a kórus, ha akar.
Mielőtt visszatértünk volna a szállásra, tettünk két kitérőt: a csapat egyik fele (nagyobb része) Tescoba ment Imre bá'-val, mi páran pedig Arankával mentünk elkísérni Hajnit és NagyEsztit az ügyeletre (lebetegedtek). Ezidő alatt Zitával, Imivel és Rebekával beszélgettem a busz mellett vagy éppen a buszon.

Az este hideg sörrel indult. Szabi, Buzz és én felkerekedtünk, hogy körülnézzünk, ki hol lakik, kihez érdemes menni, hol töltsük az estét. AradyEnikőéknél leragadtunk, Fanni volt ott, Szőlösi Meli, a 9.-es beképzelt srác, Roland, továbbá a sürgő-forgó emberek. Itt söröztünk, beszélgettünk, boroztunk egy jó darabig, majd már nem is tudom hova álltunk tovább, talánk a mi viskónkba húzódtunk vissza. Mindenesetre Buzz elszívta élete első (és egyben bizonyára utolsó) cigarettáját, a sok bor és némi pálinka hatására pedig kezdtem berúgni.

Később SzabóAnnáékhoz keveredtünk, ahol VirágZsuzsi telefonjáról megszólalt az azóta klasszikussá vált Buzi-e vagy? Megállapítottuk, hogy PapViki úgy issza a pálinkát, ahogy mások a vizet.
Annával, Csutival és Gáborral dumáltam fél 2-ig, és innentől már homályos, hogy mikor hova mentem. Az ágyba hajnali 3 körül vetődtem be.