Jé, van egy naplóm is ám...

Restellem azaz igazából leszarom na jó, nem, nem tudom megállapítani, hogyan is állok a naplóírással, mert mint látható, igen erőteljesen hanyagoltam mostanság. Mindegy, nem is törekszem visszamenőleg megfogalmazni a velem történteket, inkább csak igyekszem újra naprakészen, up-to-date vezetni a blogot - mert tényleg nem szép dolog, hogy ennyire nem foglalkoztam ezzel.

Mostanában ugye tavasz van, tegnap többek között ezt kihasználva este Imivel Kafkabeat mellett döntöttünk, előtte zenéltünk egy keveset az imaház alagsorában (már ha az annak számít). Az öltözködésemmel kissé megosztottam az (amúgy volt kodályosokból - Éva, FeketeKriszti, KátaiAdri, HorváthDóri - és hozzájuk kötődő emberekből álló) társaság véleményét, történetesen sötétszürke harisnyát húztam a rövidnadrág alá, és végre tornacipő, mert az időjárás már engedte. Üveg bor a játszótéren, Imivel kaptunk palacsintát Boritól az imaházból - Kafkába menet -, és a Vesztegzáras kidobókon kívül egy random srácot is megkérdeztünk arról, hogy vajon mik lehetnek azok a gyanúsan fényes, túl szabályosan közlekedő pontok az égen, amikről később kiderült, hogy lampionok, és a Barátság Házától eresztették őket fel a levegőbe.

Tegnap végülis Imiéknél kötöttünk ki, és hullafáradtan még könnyesre röhögtük magunkat a Jackass új részén.

Egyébként a tavaszköszöntő borozást még március 15-én ejtettük meg Wednesday-jel, egy délutáni randomparty keretein belül.

1-jén pedig Sonar szuperszonikus utazós koncerten vettem részt a Pesten a Fogasházban (Fringe fesztivál, csak hogy alliteráljunk), ami után eltévedtem a Hunniába vezető úton, mert rosszul jegyeztem meg a térképen látottakat - igaz, otthon tényleg kb. csak rápillantottam, hogy legyen sejtésem, merre kell majd menni. Hát nem volt, illetve ami volt, az rossz volt. Buzz telefonos segítségével keveredtem el a megfelelő helyre, KovácsIsti már ott ült lenn a drága Susy-val... Eleinte igen nehezen viseltem a hiperaktivitást, amit muszáj volt érzékelnem a környezetemben, és az ezzel párhuzamos inaktivitást, amit Isti és én képviseltünk.
A Bérczesi Robi és barátai este volt ez, és igen jól sikerült, Suzy jelenlétének megvolt az az előnye, hogy szívbaj nélkül ment előre és ott törökülésben kényelmesen nézhettük a "koncertet" (előadást, talán ez jobb szó).
Érdekes egyedül sétálni Pesten, pláne a Lánchídtól, a Budai oldalon, ahol már szép és nyugodt az éjjel, mivel túl sok időm volt a vonatig, le is ültem egy templom előtt egy padra olvasni (Szilvási: Ködlámpa c. regényét most épp), és - hajnali 2 és 3 között - még a madarak is csiripeltek.