Alkonyattól pirkadatig

Tegnap megnéztük a fent említett Tarantino filmet. Egész érdekesen indult, aztán komolytalanul folytatódott... Amikor az első vámpír megjelent, percekig nem hittem a szememnek, nem akartam elhinni, hogy egy filmet így el lehet cseszni. Végülis annyira nem rossz, de a vámpíros fordulat után a jó akciófilm átvált egyfajta hiteltelen, klisés horror-próbálkozásba, ami állítólag jellemzi Tarantino többi munkáját is. Olyan érzésem volt, mintha ezt maga Tarantino sem gondolná még félig sem komolyan, vagy mintha a film felénél megunta volna a pepecselést a kidolgozott akciófilmmel, és ezért összecsapta volna egy laza félhorrorral.

Továbbá: szerdán újra próbál a Ment& Másképp! Bácskai Zsolti - dob, Bakó Szabolcs - tenor szaxofon, Ballai Ádám - basszusgitár, Franz Marci - gitár/ének, Gyalus Márk - gitár, Varró Ági - alt szaxofon. Ez lesz, ez van, a jelenlegi hanganyag a májszpész oldalunkon érhető el, és a jövő év elején már koncerttel szeretnénk kiállni a nagyérdemű elé.

Az elkövetkező napok a brutális rendrakás napjai lesznek, az imént például kiírtam 7 CD-t, csak zenéket, hogyha végleg beszarna a gép, a legfontosabbak akkor is megmaradjanak-. Rendet rakok az asztalomon, rendszerezem a fotóimat, rajzaimat, dalszövegeket, verseket, szövegcsonkokat, mindent. A folyamatot valahogy érzékeltetni akarom majd, ugyanis ez egy gigászi küzdelemnek ígérkezik, vérrel, verítékkel...