Isten hozott, jókedv - avagy színpadias Pimas

Délelőtt próbáltunk a zenekarral.
Délután meg felléptünk a Sárbogárdi Napok keretein belül. :)

Fél 4-kor gyülekeztünk a színpad mögött. Épp roma táncosok szerepeltek, így a 3-4 sornyi nézők 80%-a ennek megfelelően roma volt. Gondoltuk, h ők a bemutató után odébb is állnak, és így is lett. Utánuk egy diáktánccsoport jött, sok csaj, semennyi fiú. Szépek voltak és ügyesek. Hippinek öltöztek, hippi zenére táncoltak. Heh. :)

És elérkezett az idő... Felpakoltuk a cuccainkat, mindenki a magáét rendezgette. Egészen szép, magas színpadot emeltek a rendezvényre. Kábelkötegek, hosszabítók, mikrofonok és állványaik, kontroll-ládák (!), Máténak effektpedál, tehát minden egy helyen hevert. Gyönyörű! :) A hangmérnökök profi munkát végeztek, öröm volt velük dolgozni.
A vokálos csajok, Kicsi, Bálint és én elég hamar megvoltunk, csak Dizserivel volt kisebb, és Mátéval nagyobb gond. De erről később.
Végre jókedvem volt, pezsegtem. Az első sorban sok-sok csaj, egy ismerős is (Janka osztálytársa), és egy nagyszájú vén fickó, Kicsi szerint részeges is. Ez a fószer elkezdett kötekedni Kicsivel, mondogatta, h doboljon addig, amíg Máté gitárjával baszakodnak. Kicsi csak nevetett rajta, én viszont kezembe vettem az irányítást. Eljátszottam neki a Boci, boci tarkát, meg a Megfogtam egy szúnyogot c. népdalt. xDD Volt ám röhögés az első sorban! :D
Gyűltek az emberek, közben a mikrofonba beszélve viccelődtem a manussal, rendszerint nevetségessé tettem, majd amikor már kezdett ideges lenni, lenyugtattam, h csak viccelek. xD Szóval csináltam a hangulatot...

Viszont Máté gitárja csütörtököt mondott. Tetemes késéssel kezdtünk bele a műsorba, és végülis Máté az én gitáromon, én pedig Dizseri elektroakusztikusán játszottam. A Kör, az Induljon a Banzáj, az Etetés, a Mi vagyunk a rock, az Apache, az Indiántánc és a ráadás Ilyenek voltunk alkotta a műsorunkat. Én végig napszemüvegben gitároztam, és mosolyogtam, vigyorogtam, mint a rohadt alma. :) Többnyire hibátlanul zenéltünk. A színpad jobb részén álltam, előttem volt két csaj, akikkel néha szemezgettem. Énekelték a szövegeket, mozogtak, tehát élvezték ezt a fura műsort. (Fura az is, h ilyen régi számokat játszunk, de mindegy...) Mivel Bálint semmilyen átvezető szöveget nem mondott, ezért én lecsaptam a kínálkozó lehetőségre, és igyekeztem pár kommenttel tovább fokozni a hangulatot. ("Köszönjük szééépen! Jó látni, hogy ennyien eljöttetek...!" stb.) Tényleg tele volt az egész Hősök Tere (igen, ez a neve... :) ), valszeg 4-500 ember előtt játszottunk.
Amikor Bálint bemondta, h Kispáléktól jön az Etetés, az elől álló rokker alkatúak is megmozdultak, ráadásul hallottam az előttem álló csajoktól, ahogy az egyik mondja a másiknak: fékezd magad! x))
Szerintem szimpatikusak voltunk a tömegnek, ráadásul az összes felszólalásomat szeretetteljes nevetés kísérte az első sorból. Jó érzés, amikor szórakoztatja az ember a fiatalokat. :)

A visszataps után, amikor már tényleg szedtük a sátorfánk, elővettem egy zsebkendőt, és integettem a nézőknek. Elől ekkor már tetőfokára hágott a hangulat. ;)
Igen. Úgy érzem, ezzel kell foglalkoznom, ez tesz boldoggá. :)

Fontos, hogy egy hét után ma igazán istenes jókedvem volt, még Erzsóra sem sóvárogva gondoltam, hanem mint egy kedves lányra, egy félig múlt szerelemre, és egy bizonyosan új erőre kapó barátságra. Az idő megoldja, ebben biztos vagyok.