Things Élünk...
Beleesünk dolgokba, aztán kiesünk belőlük, átesünk rajtuk, átéljük őket, átrágjuk őket utána még milliószor, megállapítjuk, hogy nincs értelme, rájövünk, hogy mégis, aztán nem merjük megtenni, de nem is akarjuk igazán; vagy ha mégis akarjuk, akkor meg is tesszük. Azért általában nem akarjuk, és tényleg jobb is ez így.
Kigondoljuk, eltervezzük - aztán jön és pofánvág minket, nem úgy sikerül, átgondoljuk millió és egyedszer is, eltervezzük mégegyszer, megcsináljuk, és bánkódunk, hogy megcsináltuk, mert másképp kellett volna. Talán épp úgy, ahogy gondoltuk, hogy nem kellene, de aztán megtettük és már bánkódhatunk.
Eltalálnak minket a dolgok, eltaláljuk mi a dolgokat, kinevetjük őket, ők ismét felpofoznak minket, mert alattomos dolog ez a hangulatváltozás, és mégis belefutunk a ködbe, lehetőleg sokan, egyszerre, kéz a kézben (teljes egészben), egy halvány réten, vagy az égen át, letérdelni nincs idő, imát mondani végképp, de azt nem is akarunk. Lehet, hogy nem is tudunk.
Futunk, elesünk, felkelünk, aztán egyszer majd nem kelünk fel, és akkor köszönni fog: igen, én vagyok a halál.
De azért addig is élünk, és végülis jó, hogy élünk! |
