SegítőkészPimas

Még tegnap este megtaláltam a kispálos csajt iwiwen, és be is jelöltem jól. Remélem, visszaigazol.

Fizikán megírtuk a tézét. Írtam rá cseles kis puskát, leteszteltem, észrevehető-e, Erzsó vette észre leghamarabb a fekete számológépre kékkel írt képleteket. A hátuljára még ráírtam a Kepler-törvényeket, arra volt is szükségem, a képleteket leírásuk alatt megjegyeztem. :) (Egyébként továbbra sem értem, hogy - azon túl, hogy biztos menő - minek tanuljuk gimnázium elsőben, hogy hogyan tudjuk kiszámolni a bolygók súlyát. Maximum, ha kíváncsi vagyok rá, ráteszem őket egy mérlegre, és megnézem, mit mutat. ;) )

Énekóra előtt elmagyaráztam sokaknak a modális hangsorokat, mert abból írtunk ma. Míg Mariann padja előtt guggoltam és magyaráztam (főként Mariannak, mert ő kért meg rá, de voltak ott még sokan), Kriszti (igen, akivel összezördűltem) és Betti simogatták a hátam, meg oldalt a hasam. :) Körülvettek a lányok! Persze jól esett, meg minden, ezért hagytam is.
Énekórán lesúgtam a komplett osztálynak az 5 feladat megoldását. x)) Ofő szólt is, elég jó kedvűen, viccelődve: "Márk, ne hagyd már magad!" xDD Tdkp nem is írta be a jegyeket, mert semmi értelme nem lett volna.
Mariannal kézenfogva mentünk le a lépcsőn. Fura, de sokszor nyújtja a kezét, hogy fogjam meg. Kedves lány. Ahogy így "kézenfogva" sétáltunk, mondta is a csajoknak: "Mi most járunk! :)" x))

A Jáki előtt a megbeszéltek szerint találkoztam Adrival és anyámmal. Elintézték Adri nyelvvizsgás papírját, amit muttinak is alá kellett írnia. Utána Adrival ketten bementünk egy nemrég nyílt étterembe. Tökéletes ízléssel kialakított hely, tiszta Robin Hood-feeling, szalmával, nyilakkal, középkori fegyverekkel a falon, minen szépen lakkozott fa, hangulatfények. Tisztára, mint a yankee, csak étterem. Hamiztunk egy-egy párizsi szeletet rizzsel, plusz én egy kólát is toltam, s ez mindenestül 970 Ft volt! Szerintem - bár nem vagyok egy nagy éttermi szakértő emberke - ez kurva jó ár! A két sarokkal arrébb lévő mekibe' ennyi pénzből fél fogadra kajálsz meg. A pincérek is jómodorúak, mosolyognak, kedvesek, és olyan sebességgel adták volna vissza az aprót is, hogyha nem szólok... :) Semmi időhúzás, borravalóra várás, minden klappol. Akartam is mondani neki, hogy az egyik kétezres helyett csak egy ezrest adjon vissza, és tartsa meg a másikat, mert lenyűgözött a kiszolgálás minősége. Persze lehetne ez a természetes, lehetne mindenhol ilyen... És szerintem mégsem veszik mindenhol természetesnek. Sajnos.

Elmentünk még a Melódiákba bejelentkezni, de a portás épp előttünk hagyta el a helyszínt, és nem volt kedvem az idegen épületek és a szomszédból átkeveredő Széchenyisek között keveregni. Hazamentünk az 1.50-essel. Tömegnyomor, brrr...

"UNOM A VILLAMOST, UNOM A BUSZOKAT..."
[KEPSZLOKK TANKCSAPDA]