"...a különös álmok, amiket látok..."

Nézzük, miket álmodok össze mostanában. Az utóbbi pár nap termése (az utolsó három egyetlen éjszaka, a tegnapi eredménye):

A Kodály udvarán álltam, mentem volna be az udvarról az alsós épületbe. Kicsit másképp állt az ajtó, a valódira derékszüget zárt be a fal kialakítása. Az ajtóban állt Andi és Erzsó, utóbbi igen fura arcot vágott (maga elé meredt). Az ajtón túl Anikó. ...ennyire emlékszem.

Soós Lacival ültem egy BMW-ben (hehh, már a második Laci-autós álmom) Fehérvár belvárosában. Csak állt az autó, mi meg ültünk benne. :) Aztán száguldunk a Budai úton, az ajtó mellettem kinyílik, és innentől homályos. Nem hiszem, hogy kiestem rajta.

És végül a frissek:

Andi, Erzsó és én egy kihalt gyártelepen. Erzsó megint fura, de most Andi is. Füvet akarnak szerezni, mert Erzsó nem bírta azt a nyomást, amit tdkp én okoztam neki. :/ Próbálom lebeszélni őket, de eltávolodnak tőlem... Lelkileg. x/

Martinék udvarán állunk egy leégett karosszériájú autóval. Tele van az udvar autókkal, és hatalmas lebaszást kaptunk-. Nem volt egy kellemes álom...

Tóth Marcival (12.-es) ballagtam a korház felől a seregélyesi úti buszmegállóba. Marci jobb lába gipszben van, bal keze is részben, mert ínhüvelygyulladást kapott. Ő tudja, merre kell menni, de nem tud igazán lépni, én segítem, de többször elesik. A buszmegállóban elszívunk egy-egy cigit, de Ő rémisztően üres volt... Semmi gondolat, semmi érzés, mint egy gép. A cigit füstszűrőig elszívtam, Symphonia volt. Sehol egy autó, és a helyszín kezd kissé Pestiesedni.

És hál'istennek felébredtem végre.
Szörnyűek ezek az álmok... Végig szarul éreztem magam, mindenki semmibevett. (A legfájóbb persze Erzsó volt... :/ )