Ma már tényleg egész sok időt töltöttem Erzsó társaságában lyukasóra alatt (elmaradt a kórus). Máté basszusgitárját is bekötöttük, meg az enyém, és a termünkben és környékén lézengtünk sokan: Andi, Erzsó, Imi, Buzz, Szilveszter, Csuti, Gábor, Tomi, Máté, Szabi és én. Erzsónak nagyon rossz kedve volt. Annyira, hogy még a könnye is kicsordult, ha jól láttam; de hamar odakapott, letörölte, biztos én is csak azért vettem észre, mert figyeltem Őt. Kérdeztük, mi baja van, de nem válaszolt. Néhány percre sikerült mosolyt csalnunk az arcára, de valamiért nagyon szomorás volt. :( Milyen lány lehet az, aki még szomorúan is ilyen kedves, és szeretnivaló? Persze kíváncsi lennék, mi lehet Erzsó keserűségének oka. Szerintem nem velem kapcsolatos, mert volt egy-egy olyan pillanat, amiből kiderült számomra, hogy itt más van. Nem tudom megfogalmazni, egy sejtés az, ami miatt biztos vagyok abban, hogy nincs közöm a szomorúságához. |