Utólag

Szerdán délután próbáltunk, de valahogy nem működtünk megfelelően. Nem baj, nyílván van ez így is.
Este rosszul lettem Krisztánál. A fejem majd' szétrobbant, hányingerrel küzdöttem és levert voltam.
Csütörtökön emiatt meglátogattam a dokit, aki erre a hétre kiírt, továbbá Klacidot kell szednem.
Ma végére értem a Mágia fényének, ami a Mágia színe c. rész folytatása. Nos, a katarzis talán erős kifejezés lenne, de ezt az olvasmányt még fel kell dolgoznom. Kiváló, bárkinek tudom ajánlani!

Délután gyülekeztünk Marximban. Marci és Gebe NagyEsztivel ültek egy asztalnál, nem is tudtam, hogy ismerik egymást - bár itt már mindenki ismer mindenkit. :) Ittam egy finom hosszúkávét, közben megérkezett Kriszta, Szalci és Némó. Némó és Kriszta a próbára is eljöttek velünk, bár előbbi kb. fél óra múltán haza kellett, hogy menjen.
Érdekes módon akkor játszottunk jól, amikor lejöttek Fausték. Gerdhart valószínűleg már érkezése előtt jó barátságot kötött némi alkohollal, bár az általános vélekedés szerint csak rendkívüli módon tettette a részeget.
A háromeld kilences busszal visszautaztunk a belvárosba, hogy résztvegyünk a Bőrgyárban rendezett improvizációs esten. Faust és Gerdhart vettek még alkoholt, Gebe ötletét szemelőtt tartva mi pedig a Joe borozója nevű mineknevezzem előtt álltunk meg. Sárgadinnyevodka-feleseket hajtottak le.

A Bőrgyárról. Egy nem túlzottan eldugott, de a forgalomtól már távol eső helyen, egy rét mellett kell elképzelni egy téglafallal körbevett udvart, és régi omladozó épületet. Ahogy beléptünk a kapun, kapásból egy 1940-es évekbeli, háborújárta területre asszociáltam, és - nem tévedtem túl sokat. Kátyús, gödrös udvar, farakások, gaz, a már említett téglafal, ilyesmi. A ház kívülről valamelyest dekorált, művészi (vagy annak szánt) minták találhatóak az oldalán.
Az épületbe lépve még érdekesebb dolgok tárultak a szemem elé. Gyakorlatilag egy omladozó hodály az egész. Az oszlopokra hasonló mintákat pingáltak, mint kívülre, az asztalok és székek, a mindent ellepő por csak úgy sugározza, hogy, ha valami, akkor ez az underground fellegvára.

Találkoztunk Judittal (és Tikével, ZsoldosMónival, akik nem igazán vettek rólunk tudomást). Hamar szembesültünk azzal, hogy dobfelszerelés nincs, így, noha improvizációs esten vagyunk, nem tudunk fellépni. A zenét főként a Zokogó Majom énekes-gitárosának számítógépes alapra rögtönzött dallamai jelentették. Egy ideig elviselhető aláfestésnek bizonyult, de ha huzamosabb ideje hallgattuk, könnyen idegörlővé vált. Ehhez a zenéhez vagy nagyon be kell füvezni, vagy perverziót kell érezni az ilyesmi iránt.

Végül egyezményesen úgy határoztunk, hogy kint a hideg ellenére is jobb dolgunk akad, mint odabenn. Egy méregdrága (250 HUF-ot kóstáló) Kozel elfogyasztása után, kb. 22.00 és 22.30 között szétszéledtünk, mindenki haza - vagy ideiglenes szállására.