"Ha az életben nincs már több móka"

Ma (a Kispál Ha az életben-jéről) eszembejutott Detti. Jaj. Hát én nemtom már megint mit csinálok. Asszem most felébredt bennem az az ’érzés’, amit a tábor alatt éreztem, mert oda is vittem Kispál CD-t, és a Kajos meg a K. Dávid jól leszólta, de a tanároknak tetszett. Sőt, Klára tanárnő még utolsó nap egy Kispál és a Borz pólót is felvett, „Nem írok magamra semmit” felirattal. :-) Sóhaj. Bizony. És akkor Detti olyan kedves volt, mint addig soha. Átölelt, csak pont búcsúzáskor nem, de én se akartam nagyon szomorúan búcsúzni, mert már így is nagyon megható volt, hát még ha Detti elkezdett volna ölelgetni… Sebaj, fel a fejjel, aztán jövőre találkozni mindenkivel újra!!! Addig nem nyugszom, az ugyanis biztos. :-))
Végzetemre meg kezdek kiakadni. Bizony. Lehet, h csak azért, mert rég láttam, és mostanában csak hallok róla a többiektől néhány nem kellemes dolgot, de akkor is.
Jaj, emberek!! Hány csigolyája van egy embernek? 23, nem? Frunak bogarat tettek a fülébe, h a barátjának (R.A.) csak 3 ép csigolyája van!! Hát ez tiszta hülyeség. Szerintem. Bár nem vagyok doktor. Utálom a bioszt.
Ja, és Végzetem nem válaszolt egy esemesemre, pedig azt direkt szépen, finoman fogalmaztam meg, egyébként a hetekben esedékesnek számított névnapjára küldtem egy köszöntőt. Egyébként ha nincs pénze, akkor személyes találkozásunkkor megköszönhette volna, de ha nem is köszön, akkor mit is várjak…?
Szal lehet, h valakit rá kéne állítani Végzetemre, h addig kérdezgessen mindenfélét, amíg valamire rá nem jön. De ez se célszerű, mert nem tudok kit ráküldeni. Daveccel egyre jobb barátok leszünk, de őt nem, mert ő SEM tudna odafurakodni a barátnőitől Végzetemhez, meg másrészt annyiszor tagadtam régen, amikor tényleg úgyis volt, h nem akarok semmit, szal annyiszor tagadtam, h Végzetem vonz magához, mint a mágnes asztal a vasorrú bábát, h becsapva érezhetné magát Davec, azt meg nem akarom. Unokaöcsi mindenkihez tud szólni, de nem lehet, mert egyrészt nyaral, másrészt „nagy a pofája”, ha szívatni akar, simán elszól bárki előtt bármit, és régen is neki repezsgettem, h ’nem olyan rossz ez a csaj’, meg hogy lassúztam vele, aztán vissza is élt vele, sőt nem is hitte el, h nem szeretem. Azóta neki semmit nem mondok. :-))
Tehát senki nincs, aki megfelel, marad hát a várakozás, meg az önálló ötletek az esetleges becserkészésre. Bizony.
És ínyenceknek: a Jani haladt, de csak annyit, h amit elbasztam, visszahoztam és két óra gondolkodással kijavítottam egy hibát. Na bazz.
Na üdv.