Félkéz, magyar egészsegg-ügy...

Na jónagyot! Hát tegnap (aug. 12.) nem úgy alakultak a dolgok, h tudtam volna publikálni blogot. Tudniillik közbejött egy kis kitérő… Szokás szerint elmentünk focizni 4-kor, 5-kor hazajöttem ebédelni (ja igen, ¾ 11-kor keltem), aztán 6 óra után vmivel nem várt eseménysorozat következett be. Egy igen érdekes röppályára állítottak, azaz keresztülestem a Misin, és furcsán estem a karomra. Nem is vérzett, csak érdekesen állt. És alig tudtam mozgatni. Most félkézzel kezelem a billentyűzetet. :-))
Na de mi történt pontosan. Rövid gondolkozás után hazamentem, ahonnan egyenesen a dokihoz, de csak Szőlőhegyen volt ügyelet (Seregélyestől 2-3 km-re.) A fasz Kati doktornő nem volt hajlandó egyre jobban fájó karom ellenére se bejönni, mer a szabály az szabály… Busz csak 1 óra múlva, így a Tocok anyja vitt be. (ezúton is külön, speciális köszönet érte) Az a buzi dokinő meg csak rityegett rötyögött, és nem tudott semmit se mondani, csak írt egy beutalót fehérvárra. Bementünk, még mindig Tocok anyjával, de már jött Tocok is, jól beszélgettünk. Bent a kórházban Krisztiánnal találkoztunk (K.), aki szintén az MTH-n sérült meg, neki a bokája ficamodott ki nagyon csúnyán. Bizony. Egy csomó ideig tartott minden röntgen procedúra, de legalább itt már jó dokikat fogtam ki. Végül hiába volt a két karomról összehasonlítás gyanánt elvégzett röntgen, mert így se tudták megmondani, h el van-e törve, vagy se. Némi telefonálgatás után Cs. Peti hozott haza minket. Na üdv.