Tehetség(telenség)kutató

Nos, a zenekar nyakába vette Magyarország vasúthálózatának egy részét és a MÁV békésen poroszkáló személyvonatával Pestre utazott, hogy megmérkőzzön egy tehetségkutatón. Mara és egy barátnője már várt minket, és hamar oda is értünk a Művészbázisba.

Előttünk két zenekar játszott, mi voltunk az utolsó fellépő. A Babilon egy Depresszióhoz hasonlítható keményrockzenekar, meg kell hagyni, ügyesek. A Lazul a lánc még az előzőnél is durvább zenét játszik, őszintén szólva én már undorodom ettől a stílustól, mivel semmi újat nem mutat. Egyedül a SOAD tudott új színt vinni ebbe a műfajba, ráadásul ők kellően szuggesztívak is.
Ugyanakkor a Lazul a lánc nagyon pontos műsorral állt ki, és a külsőségekre is sokat adtak. Meg is nyerték a mai versenyt.

Nos, és mi... Mi beszariak voltunk. Nem voltunk együtt kellően, pontatlanok és cseppet sem meggyőzőek voltunk. A zsűri első tagja véleményem szerint elragadtatta magát azzal, hogy milyen mértékig döngölt földbe minket (és Marcit külön). Egyébként sem volt szimpatikus a fószer a beképzelt tekintetével és flegma hanglejtésével... Mindenesetre a többi zsűri tag építő kritikát mondott, igaz, hogy egyikük sem tudott igazán pozitívat mondani (egy-két apróságtól eltekintve), de legalább bíztattak minket, hogy ne adjuk fel, csak dolgozzunk sokkal többet.

Hazafelé Marci sokáig letört volt, de szerencsére ő is megértette, hogy most nem elkeserednünk kell, hanem változtatni.
Nap végén megegyeztünk, hogy ignoráljuk a mai napot... :)