Nosztalgia-út Siófokról (haza)

Eleve nem tudom, hogy lehet, hogy pontban 22.22-kor nyomtam meg az Új bejegyzés gombot...

Mostanra tényleg hazaértem, például Siófokról, de azért Fehérvárat is illik szóbahozni. A délelőttből megmaradt két óra (mostanában kicsit későn kelek, még ha most konkrétan ennek megfelelően későn is aludtam el) részben hasznosan, részben inkább haszontalanul telt el, de akármelyik oldalát is nézem, nem cserélném el a nyugodt balatoni perceket semmire. Nóriék ráadásul még utánunk keltek fel, na de aztán összeszedtük magunkat és mentünk megmártózni.

Kényelmes boltban járás után a parton Kriszta (mivel mezítláb sétált a forró járdán, majd hűsítően a fűben) belelépett egy darázsba, amitől eleinte igencsak a frász kerülgetett, mert úgy tudtam, allergiás az efféle csípésekre. Hál'istennek sem öt, sem tíz perc után nem lett rosszul, leszámítva, hogy természetesen fájt a lába.
Ezt a feszültséget - hogy máshogy - egy újabb fürdéssel vezettük le, tudatában annak, hogy a 14.39-es vonatra már esélyünk sem volt. Nem mintha bántuk volna, délután még jobb volt a víz, pedig délelőtt sem neveztem volna hidegnek, csak koszosnak (mivel az esti vihar minden természetben fellelhető limlomot kihozott a partra).
Kötelességtudatból - vagy hívjuk muszájnak - végül összecsomagoltunk és hazautaztunk a 17.24-es gyorssal.

Fehérváron még elrohantam próbára, bár igazán sok értelme nem volt, így utólag átgondolva. Persze próbálni végülis mindig jó, és bár keveset zenéltünk, de azt a keveset is nagyon élveztem, Barbival sokszor össze is nevettünk, ahogy látta, milyen echte laza mozgáskultúrával dobolok.

A 9-es sárosdin aztán benyomtam a fülembe azt, hogy "so in the manner of speaking I just want to say...", amitől még mindig kiráz a hideg, függetlenül attól, hogy semmilyen negatív élményhez nem kapcsolom. (Szimplán szép.) Kacérkodtam a gondolattal, hogy a kórháznál leszállok és meglepem Krisztát, de holnap munka, és pihennem is kéne már.
A fül fejhallgatóm, a Philips, kontakthibás lett. Megesz a fene.