A mai napon...

Ma hosszú napom volt, mindjárt alszok. (21:52) Reggel 10 óra fele már hívott Davec, h nem segítenék-e egy kicsit a Fruzsinál pakolni. Mentem, azt hittem, nem lesz nagy cucc. Egy szekrényt akartunk lebirkózni az emeletről, szűk, fordulós lépcsőn, majd ki a nyári konyhába, a teraszon át (csak itt fért el). Mindezt Fruzsi szobaátalakítási ambíciói miatt. (De így télleg szebb a szobája). Másfél, két órát szenvedtünk, mire elértük a célt. Ezalatt levertük a falat, és a szekrény helyére felhurcolt, frissen festett asztallal nem csak a kezünket, hanem az egész lakást sikeresen összefeketéztük, dr. Feketével (Fekete Dávid ugyanis a neve).Éés ezek után hígítóval mostunk fel, és gipszet keverve pótoltunk a levert falrészeket. (A hőkezelő és a képek megúszták :-))) És rosszalkodtunk is! ;-))))))))) NAGYON! Hehhe. Ezt ide nem is írom le, mert sokan irigyelnének minket. :-))))) Délután fél ötkor átjött Martin, mert unatkozott. Lieroztunk. És ötkor jött Davec és Fruzsi, lementünk MTH-ra. Fociztunk, Fru meg én, Davec és Martin volt egy-egy csapatban, nyertünk valami 9:3-ra. Hahhhahhhahhaahaaha!!!! Éés jöttek Balázsék (B.). Ma agyon szívattam, szekáltam, néha-néha leszereltem, meg persze jól fociztam. És még előtte estem egyet, Martin bicajával mentem Fru után, mert szívatott, és nem tudtam megállni a „szakadék” előtt, ráestem a salakra. Foci után bringáztunk, de a Martin és az én bicajom is NAGYON strapa volt, tehát alig tekertünk. Fruék előtt tollasoztunk, de ekkorra már a Davec nagyon kivolt. Olyannyira röhögött mindenen, mintha minimum be lett volna baszva, de NEM! És mindez nem elég. („Nem elég, hogy az élet, Megnyomorított téged…”) Mert ezek után még Martin és bátyja, Milán lejött velem deathmach-focizni. Mindenki mindenki ellen. Rulz. Aztán sötétkor hazajöttünk. Lehet, h egyszer leírom, mit rosszalkodtunk. ;-)))))))) Addig is mindenki legyen jó! JÓ ROSSZ!! SOKAT ROSSZALKODNI, ADDIG IS, AMÍG NEM ÍROK, MEG AZUTÁN IS!!!!! Na jó nagyot.