Először stoppolni akartam

Na, megmondtam, h még írok, nem? :-))) Már felírtam ide, h megjelent a Jani, méghozzá a http://janiahos.uw.hu-n. Megnéztem, és elég régen, vasárnap éjfél után publikáltam utoljára blogot - a Jani bejelentés előtt -, ezért minden elhalasztott publikálást felnyomok ide majd jól. Ma még letöltöm a Kotergame-t újra (hát igen, a format d: az format d: :-))), plusz a Janit is!!! Kíváncsi vagyok a telepítőre. Aztán. Voltam könyöktornán, de ma délután. 3-ra kellett bemennem... Valahogy tudtam, éreztem, h egy-két dolgot elfelejtettem... Na mindegy, beérek, kikérem a kulcsot, pakolok az ötös szekrénybe, észreveszem, h nem hoztam papucsot. Na bazmeg. Pedig mást szinte nem is kell hozni, csak azt az egyet kérik... Én hülye. Mindegy, behívnak 3-kor pontosan, és már éppen lenyugodtam a buszon kiabáló cigányok okozta dühömből - idegesítenek, ez van... -, amikor azt hittem, lebasznak majd. De nem! :-) Csak mondták, h akkor mezétláb leszek. Torna kemény volt, mint az atom, ez a tornász nagyon odabaszott... Úgy megtornáztatta a karomat bazmeg, h azt hittem, leszakad... :-))) Végre szabadultam, és mentem az öltözőbe. És akkor vettem észre, h nincs nálam a hazaútra egy kanyi vas se!!! X-(((( Amikor leadtam a kulcsot, kértem attól a rendesnek hitt faszkalaptól 75 Ft-t, mire a vén banya nagynehezen kihozott 5 magyar forintot. Ötöt. Érdekesen néztem, mire megkérdezte, 'mér, mennyit mondtál?!' Illedelmesen mondtam, h 75-t. Erre már idegesen visszament a szobába, ahonnan az ötöst hozta, és megállapította, h neki csak kétszázasa van. És mi az egészben a pláne? Amikor kértem a pénzt, már az elején mondtam, h holnapig kéne. De ezt ő meg is kérdezte az ajtóban állva. És mikor kérdezte meg? Amikor még csak az ötforintosért ment!!!!! Ez a fasz, köcsög, buzi, surmó, tetves, skót kis faszkalap még az ötforintost is visszakérte volna!!!!! No comment... Visszaadtam az ötforintost, mondván, majd valahogy megoldom. Amikor mentem ki, még meg is köszöntem, de nemtom, mit és minek... Az ilyen faszkopék forduljanak fel magukban... Nagyjából ilyen idegesen mentem ki a kórház épületéből. Elsőként arra gondoltam, stoppolok a 8-s elkerülőn, hátha jön valaki ismerős, akár kamionos is, és elvisz. Aztán arra jutottam, h egy járókelőtől kérek, de annak meg nem tudom megadni... Aztán végiggondoltam mégegyszer, és arra jutottam, h abból a húszasból, ami nálam volt - akkor találtam meg - felhívom a mobilomat, ami anyámnál volt... Hátha bejön vagy valami... (Bejött volna, csak nem volt rá szükségem. Talpraesett gyerek vagyok, anyám az egészről otthon értesült... :-))) De rögtön kapcsoltam is, h hol van itt fülke? Na, végül elmentem anyám munkahelyére. A főnöknő hapsija nyitott ajtót, mondtam, kit keresek, és a főnöknő - nagyon kedves, mint a munkatársak is - tájékoztatott, h szerinte még itt van anya. Ez gyanús volt, én gondoltam, h nincs, nemtom, miből hitte... De nem baj, mert Marcsi, a fiatal nő - munkatárs - beengedett - a külön épületként üzemelő - irodába. Kértem, h hadd telefonáljak, elmondtam, h jártam... Telefon helyett inkább egy ötszázast adott, h ezzel haza tudok menni, és majd anya megadja neki holnap. Így jutottam haza. És ennyi. Na jó továbbiakat!