Ez nem a te heted Nehéz ilyenkor megszólalni; végignézve az elmúlt hét napjait, elmondható, hogy ez nem a te heted. Szerdán késtem kórusról - pontosabban korábban kezdődött, három óra helyet fél háromkor -, később elhagytam a sálam, a nagyonszép zöld-sárga gyapjúsálat, amit Jucitól kaptam, és gyapjú természeténél fogva bök (de hozzá lehet ám szokni). Próba nem volt, ugyanis éppen aznap szerelték a szakértők a villanyt a próbateremben. Ezen a napon álmodtam azt, hogy mellem van, de már álmomban is tiszta sor volt, hogy mindez csak poénból van így, és fújtuk rá a tejszínhabot, és nevettünk, és néztem magam a tükörben, lila melltartóban. Identitászavar...
Szintén ezen a napon kezdődött el a háromnapos gyomorfájásom, amit máig nem tudok mire vélni, szerintem megfázott a hasam. Mindenesetre szörnyű volt, pláne, hogy csütörtök este komolyan azt hittem, sose' lesz vége.
Csütörtökön azért egy jó dolog is történt: Kriszta a suliban megtalálta a sálam.
Pénteken estére a gyomorfájást felváltotta a fejfájás. |
