Mehet minden egybe

Most, hogy a fáradtságom közelít vagy el is érte tetőpontját, eljött az idő szavakba önteni az utóbbi pár napot.
Például meghalt Michael Jackson. Nem méltóságteljesen, nem ágyban, párnák közt, de meghalt, valahol ez azért mégiscsak megdöbbentő. Legalább egy kicsit.
Na, de az van, hogy haladás van, hosszú-hosszú idő után először érzem azt, hogy ebből nem csak az örökös tervezés marad, hanem belátható időn belül valósággá érik a szép elképzelés. Csütörtökön-pénteken-szombaton Marci és én (Bandi laptopjára) vettünk fel gitársávokat, billentyűket, tehettük mindezt a Mufurc által rendelkezésünkre bocsátott okos kiskeverővel. Marci rengeteget segített, és végül egy dal majdnem teljesen elkészült, további négy-öt pedig igencsak előrehaladott állapotba jutott.

Szombaton Quimby koncert volt Abán (Aba-napok), az emlékműnél a csúszós domboldalon, virágágyásban táncoltunk, kiabáltuk a szöveget, ittuk a finom sört-. Szabi érdekes kilengéssel rendelkezett, Kriszta meg kitaposott magának egy sajátos sáros gödröt a petúniák és a szúrós bokor között. A végén meg ismét jött a furcsa késztetés, hogy a Bordély Boogie-ra muszáj berohannom, mobilt a jobb, fejfedőt a bal kézben szorongatva.

Vasárnap Széplakra utaztunk (KrisztAnyu, Kriszta, Laci), Lacival a stégnek készítettük elő a helyet, ami nádvágással, iszapásással egyenlő. Nem valami kellemes munka, a nád makacs, rendszerint nem hagyja magát, vág, bök.