"A három grácia"

Azaz Végzetem, Móni és Endé, ebben a sorrendben, nem véletlenül. Végzetem a favoritom, őt szeretem a legjobban, őt szeretném "megszerezni", de ez csúnyán hangzik, inkább az ő kegyeit szeretném elnyerni. :-)) Móni. Hmm, ő a második a sorban. Ez azért van így, mert ha Végzetemmel úgy alakulnának a dolgok, hogy irgumburgum, akkor Vele találhatnám meg magamat újra. Őt is képes lennék úgy szeretni, ahogy azt megírták a Nagy Könyvbe, de egyelőre ellenállok, és tökéletesen barátként kezelem a hölgyet. Endé. Hát ő maga a vihar. Csendes, visszafogott egy egyéniség, de nagyon komolyan érezhet mindenki iránt, akár gyűlöl, akár szeret valakit. Ő a fekete ló, nem ismertem még ki eléggé ahhoz, hogy Vele tudjak komolyan gondolkodni, már ami a közeljövőt illeti. De egy biztos kell, hogy legyen: bármelyikőjüket választom ki itt bent, azzal össze kell jönnöm, szeretnie kell engem, mert én mindhármukat tudom szeretni (ebben a sorrendben meg pláne). Ezek után csekélység, hogy holnap mindannyijukat látni fogom, míg ma egyiket sem. Martinnal némi Forma 1 nézés után elindultunk, h összeszedjük Frut, amikor is Daveccel találkoztunk, ahogy hozzánk igyekezett. Visszafordultunk, felvettem némi lovét (300 Ft), aztán elmentünk Fruért, majd Davechoz, h átöltözhessen (pórén volt... :-)), és el a pizzériába. Kihívtuk Bettit is. Davec télleg elkapta a csajt! Azaz hogy inkább le. Mármint lekapta. Csókolóztak (szerintem hülye egy szó, de a smárolás is az, tehát mindegy. A 'megcsókolták egymást' kifejezés tökéletes. :-)). Teccikérteni, Sándor? :-)) Szal neki alakulnak a dolgai. És pont rosszkor mennek ki nyaralni Horvátba, amikor összejött a csajával. :-/ Martin elfojtja azt a minimális kis szerethetnékjét Bettit illetőleg, és már nem is Fru, hanem egy Laura nevű fehérvári osztálytársa a kiszemelt. A száma már megvan neki, elkérte a Dezső haverjától. Én viszont hiába mondtam, h ne építsen ki sms-szeretlek című ostobaságot, h inkább várjon holnapig és személyesen beszélgessen vele... :-) Lökött gyerek, annyi szent! Aztán vaciláltam, h elmenjünk-e Mónihoz, vagy ne. Aztán nem mentünk. Attól félek, h kerülni fogom, pedig nem akarom. Valahogy túl bizalmas ez a puszipajtásság, és így azt hiszem majd mindig, h összejöhetünk. Jó lenne, csak erre kevés az esély. Nem baj, a puszipajtási kapcsolat több, mint barátság, de kevesebb, mint egy szerelmi kapcsolat, vagy mi. :-)) Holnap suli, én leszek a hetes. Aztán kedden Dunaújváros, allergia-kontroll, aztán szerdán én leszek az ügyeletes. És emiatt egy olyan hét elé nézek, amelyen keveset lehetek együtt Végzetemmel, és már holnap kezdhetem a féltékenykedést a fű alatt. :-/ ... :-) Na mndegy. Üdv