Prológ

Hétfőn megtippeltem, hogy mikorra kell beérnem iskolába, és még a bele nem kalkulált elalvással együtt is pont jókor, 10 perccel kezdés előtt értem be. Délután nem akartam otthon ülni, ezért viszonylag korán visszajöttem a városba, Marximban ültünk sokan, jókedvűen.

Kedd este azt hittük, hogy lesz kodolányis jam-session a Műhelyben, de nem volt, így négy üveg Hangulattal (Weinhaus) kiültünk a játszótérre a teszkó mellé. Nem volt fergeteges hangulatom, sőt. Ezt nyilván a fejfájás is fokozta, meg a Fire with fire, a repülőgépek az égen.

Szerdán kora este Imivel (és később Ádámmal) találkoztunk, javarészt tópart, séta, beszélgetés.
Megjegyzés: ez a bejegyzés hiánypótlóként funkcionál, ugyanis észrevettem, hogy megint napokig eleresztem magamat, és nem írok egy betűt sem. Ezért ez itt szolgáljon prológként; a következő napokban a most olvasható felszínes, száraz, adatszerű blogoláson jóval túlmutató, érzelmeket őszintén felszínre táró, és ráadásul nem szomorú bejegyzést fogok közölni. (Igen, Krisztáról lesz főként szó, mivel az ébren töltött órák számának 95%-ában rá gondolok, ezen pörög az agyam.) Felkészülni...