A rasszizmusról

Nem is oly’ régen, azt hiszem a múlt héten történt, h leszúrtak egy cigány srácot egy karddal, egy pesti buszon. Az ügy nagyjából lecsengett, de megint felvetődött egy fogalom, amivel szerintem az átlagos magyar ember nincs teljesen tisztában, és könnyen dobálózik vele: rasszizmus.
Itt van tehát ez a srác, akit származása miatt testi bántalom érte, méghozzá nem is akármilyen. Abba már bele se menjük, h hogyan lehet egy kardot felvinni egy buszra, mert már ez is abszurdum. De hogy közönyösen továbbmennek és leszállnak az emberek, miközben azt a szerencsétlen ott „ölik”… Érthető, h kard ellen nem szegülhet egy ember. Sem idős, sem nő, sem gyerek, de még egy egészséges fiatalember sem – egyedül. Hogy mi lett volna a száz százalékig helyes cselekvés, azt nem tudom, de én azt tettem volna, h…
A buszról leszállva értesítem a mentőket, majd a rendőröket. Aztán nem elmegyek, mintha mi sem történt volna, hanem tanuskodom. Persze, érthető az is, ha valaki fél ott maradni, de valamit csak kitaláltam volna erre is. (Bár ezzel nem okolhatok senkit sem, elvégre nekem is csak a pofám jár)
A kisebbségi kérdéssel már régóta kezdeni kéne valamit (hogy pontosan mit, azt nem én fogom megmondani). Nem megoldás ugyanis, h amikor történik egy-egy ilyen drasztikus eset, akkor egyszerre X számú egyesület azonnal tiltakozni kezd, és tüntetésére tán azok is elmennek, akik még egy telefont sem eresztettek meg a buszról leszállva. Ez ugyanis álszentség, mű-együttérzés.
Van ugyebár ez a társadalmi célú hirdetés, a roma egyenlőségért. A szlogen szerint egy romának a homlokára van írva, h cigány, de azt nem tudja hova írni, h dolgozik úgy, mint más. Ő ne írjon semmit sehova, inkább némely társa írja ki azt magára, h…
-Nem dolgozik, „Büdös neki a munka”
-A kisebbségi helyzetre fogja, h olyan, amilyen
-Lop, és fehér társait terrorizálja
Mégegyszer mondom, ez nem mindenkire vonatkozik.
Az alapvető probléma a XXI. századi ember kényelmessége. A tudatlan nép úgy osztja fel a hazai állampolgárokat, h vannak a cigányok és a fehérek. Talán egyértelmű (kéne, h legyen), h a helyes felosztás a következő lenne: becsületes és tisztességtelen. Napjaink kényelmes embere azonban a ’fehér’ szót a ’becsületes’, a ’cigány’ szót a ’tisztességtelen’ szinonimájaként használja.
Holott akárhogy nézzük, mi, fehérek sem vagyunk fedhetetlenek. Közülünk is nagyon sokan lopnak/ölnek/garázdálkodnak. Mégis úgy gondoljuk, a fajelmélet alapján felsőbbrendűek vagyunk. (tisztelet a kivételnek)
Bőrünkön tapasztaljuk azonban, h a cigányok is kétfélék, olyanok, mint mi: van a becsületes, és van a tisztességtelen roma.
A megoldás nem Auschwitz-Birkenau; Én aszerint különböztetem meg az embereket, h tisztességesek-e, vagy sem.
Ezek után, ha én egy cigányt utálok, ne mondja senki sem rám, h rasszista vagyok. Ugyanis pusztán az alapján, h cigány, nem különböztetem meg; ha én az adott illetőt utálom, akkor már valamilyen szinten ismerem. És akkor már nem a származása alapján, hanem a magatartása/viselkedése alapján helyezem a saját kis skatulyámba. Ez tehát nem rasszizmus
Rögtön felhozok egy példát: Norbi, a gitáros osztálytársam. Látom rajta, h roma, de nem zavar, mert ismerem. Tudom, h becsületes, h nem lop/csal/hazudik.
Ellenpéldát nem hozok. Sajnos van abból is elég, de legyünk optimisták.
Remélem, mindenki számára érthető volt az eszmefuttatás.
(165. nap)