Kerítés Délelőtt főként játékot szerkesztettem, ma is aránylag jól munkálkodtam benne. Fél 11 felé szólt mama, h Milán a kerítés festését készíti elő, mi meg zenét hallgatunk, hogyan van ez. Csak ő épp azt nem tudta, h Milán természetéből eredően egy árva szót nem szólt, h megjött, mi meg nem hallottuk… Mindenesetre beálltam segíteni neki, aztán délben jött Sándor, h ebédeljünk meg, és folytassuk…Egy óra felé újra nekiláttunk, de háromeld 2-kor telefonált anya, h menjünk be a negyed 3-as busszal, mert megvesszük a sátrat.
Odafele Somorai Krisztiánnal beszélgettem, volt osztálytárs, még hatodik után ment be Fehérvárra 6-os gimibe. Az iskoláról beszéltünk.
Mire beértünk, egész hideg lett. Anyánk már várt minket, a 15-ös helyijárattal kimentünk az Auchen naaaagyáruházba. Az időnket jól beosztottuk, megtaláltuk a sátrat és nekem hálózsákot is, még egy szelet pizzát is ettem.
Befele már esett az eső, a csuklós járaton velünk szemben a csuklóban egy kövér faszi állt, nagyban teremtette magának az amerika-fílinget, kólát tartott a bal kezében. Időnként meglötyögtette az italt, majd kortyolt belőle, és megállapította újabb lötyögtetéssel, h mennyit ivott belőle.
A Piac térnél még elcsíptük a kecskemétit. Később futott még az esőben két cigánylány.
-Merre megy? Sárosd felé?
-Arra. – a sofőrön látszott, h le fogja koptatni őket. Csak az egyik, a fiatalabb lány jött fel.
-Akkor két diákot kérek!
-Igazolvány?
-Azt nem hoztuk magunkkal.
-Akkor leszállsz.
A lány már sejthette, h elutasítja a sofőr, mert az igazolvány kérése után már meg is fordult. Lefelé valami cigány átkot mormolt, vagy csak káromkodott.
Az úton hatalmas sugárban verte ki az első kerék a vizet az útról, a kisautók szinte a szélvédőjükre kapták a vízsugarat. Jánosmajor felé elaludtam. : ) |
