Minden csavar, minden zár, jobbra nyílik...

Reggel 7 óra, kelés. Bumeráng, reggeli, Milán viszont nem jött, ezért bekapcsoltam a gépet 8-kor. Persze, h ekkor érkezett. : )
Kicsit lomhán álltunk neki a beton előállításának. A sóder-cement arány 3:1 volt, 2-szer, 3-szor forgattuk át, majd vízzel öntöttük fel. 15 lapátnyi sóder és 5 lapát cement keverékéből végül csak kb. 9:3-at használtunk fel a disznóól melletti izé lebetonozására. Na. : )
Hamár a hátsó udvarban voltunk, mama kérésére feltettünk egy palatáblát egy régi, leszakadt darab helyére. Ekkor még 9 óra is alig volt.
A megmaradt sóder és cement keveréket végül nem hagytuk ott, hanem megcsináltunk egy vízelvezető vályatot a ház végénél lévő eresz aljától a kapu közepéig, ahonnan hátulra folyik a víz. Ez viszont már beletelt három óránkba, így is végeztünk negyed 1-re.
Ezalatt tíz perc pihenőt tartottunk csak, amíg elküldhettem egy emilt. Turának. „Magasztos cél érdekében.” ; )
Szintén ezalatt a tíz perc alatt fogadtam egy Dalma-hívást. Mintha érezné, h csalódtam benne. Hívott hozzá, mert ott volt Niki is, de elutasítottam, nem durván, udvariasan. Két okból is; a Zastava miatt (ezzel érveltem), meg mert egyelőre nem szeretnék találkozni vele. Persze ezt nem mondtam. Vázoltam neki, h 6-7 óra felé már talán ráérnék, de lemondóan közölte, h addigra Niki hazamegy. Letörtnek hallottam a hangját. Talán mégis számítok neki legalább egy barátnyit?
A munkát aztán a Zastava átalakításával folytattuk. Az átformálásra azért van szükség, mert jövőre indulni szeretnénk az Aba-rally sorozatban. : )) Addig azonban sok munka lesz a géppel; ebből két fő problémát mi nem tudunk orvosolni egyedül: a bukókeret beillesztését, és a versenyülések beszerzését.
Az első célkitűzésünk az ajtók kárpitjának leszerelése volt. Ez mindössze az ablakemelő leszedése miatt tartott tovább a vártnál. Az ajtókon most így csak a kilincs maradt, meg egyelőre az üveg. De ha szerzünk flexit, akkor cseréljük azt is. : ) Az egész tehát most egy üreges fém keret.
A műszerfal lebontásánál több akadályba ütköztünk. Nem is emlékszem mindre, de a legfontosabb az volt, h a kijelzők és kapcsolók drótjait ne vágjuk el. Ezt megoldottuk ügyesen, kivéve a szivatókar bowdenét, amivel még szívni fogunk... De a többi meg... ; ) Még a hangszigetelésre szolgált szivacsokat is letéptük.
Így, műszerfal nélkül, fémig visszabontva kegyetlenül néz ki a gép. x DD
A kormányt megpróbáltuk lecserélni egy sportkormányra, de miután leküzdöttük a régit, majd feltettük valahogy az „újat”, rájöttünk, h a sportkormányon nincs kormányagy, vagy mi a szentszar, ezért vissza kellett tennünk nagynehezen a régi, de eredeti Zastava kormánykereket. Hiába, minden kormánnyal csak a gond van...
A szőnyegeket és az alsó kárpitott is kitettük, de a kárpithoz ki kellett szedni az üléseket. Volt egy korszaka az autónak, amikor egyszerűen üres volt. x DD A hátsó ülést véglegesen kitettük, mert kell a helye. Az első ülések ideiglenesen voltak kiszerelve, a kormány még nem volt a helyén akkor, a műszerfalat meg már lebontottuk. Egy váltó, egy kézifékkar, három pedál, a kormáynrúd alatt meg egy rakás kesze-kusza drót és kábel, az autóban lepattant festéktörmelékek, csavarok, kulcsok, por, kavicsok, flakonok, szőnyegdarabok, amiket a ragasztás miatt nem tudtunk leszedni. Totális káosz, de nem baj, mert „nekem káosz kell, nem bírom a rendet...”
Mindeközben Milán megcsinálta alumíniumlemezből a jövőbeli kapcsoló középkonzolt. : ) Nagyon pöpec lesz.
A hátsó ajtók is átestek a műtéten, a kormány a helyére került, a két első ülés is visszanyerte eredeti pozícióját.
A középkonzolt kifúrásra Péterhez vittük. Kissé bajosan, de meg tudta oldani a kérésünket. Ekkor azonban már sötétedett, fél kilencre értem haza. 9 óra 5 perckor léptem ki a fürdőszobából, már tisztán. : ) Pedig az sem volt egyszerű munka, h a napi teendők nyomait eltüntessem magamról. x DD