Lustán, akár Garfield

A mai nap a tegnapival totál ellentétes volt, ezzel viszatértem a szintén érdektelenségbe fulladt hétfői, keddi és szerdai napok kerékvágásába. Az ébren töltött órák továbbra is bumeráng- és zenehallgatással, evéssel, és Adri ágyán elterülten Garfield képregények olvasásával teltek. A Garfield-ok már kezdenek vészesen fogyni, pedig ’92-től ’93-ig hiányzik csak egy-két darab, ’94-től a legfrissebbig mind megvan (total kb.: 140-150 db), és többségét már újraolvastam a közelmúltban. Szóval kéne valami izgalmas dolog, mint pl. játékkészítés, csak most nagyon sok a grafikai feladat, amiben én nem tudok segíteni Adrinak.
Pozitívum, h van új dobverőpárom, a balkezes ütőt tradicionálisan leszigszalagoztam, h ne kezdje ki két nap után a káva.
Viszont hiába minden erőlködés, több szót már nem tudok szaporítani az unalmassá váló napjaimról.
Majdcsak lesz valami izgalmas. Holnap mehetnék megin’ diszkóba, de már halálosan idegesít. Vagy legyek öngyilkos merénylő, és repítsem az égbe a diszkót? : ) Na, még a végén valaki komolyan vesz... Ha egyáltalán olvassa ezt valaki. És feljelent. (Nocsak! Izgalom a láthatáron...)
”Terrorista vagyok
Egy utolsó gyilkos”