Janka, a kis huncut

Rggel kipislogok az ablakon. Fehér minden. Én meg: "Mi a picsa?" :)
A buszmegállóban az unokaöcsém és Krisztián hógolyókkal vártak. El ugyan nem találtak, de elérték, h cserébe megfürdettem őket. Pöcsök. :)
Ma egészségügyi vizsgálaton esett át az egész osztály. Mi, fiúk rohadt gyorsan végigértünk. A doki egy fasz volt, de legalább megtudtam, h 58 kg, és 176 cm vagyok. Fél 1-re értünk vissza a suliba. Addig többnyire Janka, Betti, Kriszti, Szabi, Gábor és én verődtünk egy társaságba. Janka nem engedte lefotózni az arcát, így kénytelen voltam a mellét lefotografálni. :) Engedte is. Kifogyhatatlan energiakészlete van a csajszinak, zabálnivaló, és állandóan mosolyog. Igazi kis huncut. ;) Szabi egészen rá is hajtott. x)
Visszafele úton Szandra rámakaszkodott. Belémkarolt, ölelgetett, és egyebek. A cél egyértelmű volt_ féltékennyé tenni Bettit. De én nem hagyom magam, ezért rendszerint levakartam magamról, bár néha ehhez tényleg kétkézzel kellett lelöknöm a vállamról... :/ Hihetetlen.
Hirtelen eszembejutott pár Junkies-sor, prózában mondtam is neki, de nem figyelt igazán:
"Hiába minden hókusz-pókusz
Számodra nem terem
Pálmámom már több kókusz..."
A nap fénypontja kétségtelenül Olivér névnapi köszöntése volt. Szabival ketten találtuk ki és főként mi is valósítottuk meg: Buzzra rákötöttünk egy masnit, és ünnepélyesen átadtuk Olivérnek. :)) Nagy sikere volt az akciónak. (Büszkék is voltunk az ötletünkre. ;) )