Mikulás

Mindenki holtfáradt volt, aki az előző estét operanézéssel (és néhányan mással is ;) ) töltötte. Gyakorlatilag semmi érdekes nem is történt, csak annyi, h kihúztuk egymást egy kalapból, cetliken, h ki kinek adjon ajándékot. Persze már mindenki legalább háromszor elcserélte a cetlijét egy neki jobban megfelelőre, kivéve minket, fiúkat, mi még becsületesek maradtunk. :) (Egyébként mi tényleg nem cseréltünk) Én Deutsch Krisztit húztam, aki tdkp rendes, meg minden, de nem igazán beszélgetünk sokat. Engem Dornyi Betti húzott, de az asszony elkönyörögte tőle. ;) (Én persze elvileg nem tudok a nőm akciójáról, dehát nem vagyok én sem vak; észrevettem én, h mennyire boldog volt, amikor cserélt a másik Bettivel)
Egyébiránt reggel kimaradt a szokott hatnegyvenes buszunk, így a sopronival kellett mennünk, amire a postánál már csak 5 embert engedett fel a sofőr. Hm. Kibaszott az ácsorgó embertömeggel.