A jég hátán is

Lehet, h begyulladt torokkal nem a legcélszerűbb, de mi azért kimentünk a fehérvári jégcsarnokba korcsolyázni. Adri, Martin és én a negyed 5-ös sárosdival utaztunk be a városba. Nem volt rajta fék... xDD pontosabban, nem volt tökéletes a fék. Martin végig fuldokolt a röhögéstől. :)
A csarnok előtt kialakult kisebb tömegből hamar találkoztunk a nyolcadikasokkal, még csak Csecsével és Krisztiánnal. Gyorsan bejutottunk, Adriék átvették a korit, én kölcsönöztem egyet, leadtuk a cuccaink a ruhatárba, és irány a jég... :) Nehezen álltam meg rajta, sokszor estem. Alig léptem a pályára, már oda is jött hozzám egy csaj, h menjek vele, mert bejövök az egyik barátnőjének. Krisztián addig kitalálta, h mi a bajom, nem húztam meg erősen a korit, nem fogja a bokám, így nem lehet csúszni. Így mondtam a csajnak, h egy perc és itt vagyok.
Egy perc, és ott is voltam; Krisztián atombiztosra kötötte a korcsolyát, nagyon sokat segített. Aztán elmentem a csajok előtt, mire valamelyik megszólalt, h "Ide se' jössz?" Odamentem. Akkor már láttam, h kissé "plázacica" stílusban nyomulnak... Az egyik elkérte a számom, én megadtam, és ezzel részemről a fáklyásmenet.
Martin és Adri talált osztálytársat a tömegben. Én is találkoztam Dér Katával. :) Annyi Kodályos volt kint, mintha oroszok lennénk. A 8. osztályos Tomi tanított korcsolyázni, mire menni kellett, már egészen bele is jöttem. :)