Próba helyett meló

Elvileg ma próbáltunk volna a "nagyon-jó-feldolgozásokat-játszó-tánczenekarunkkal", ám miután a negyed 7-es busz lerobbant, és a buszmeállóból 10 perc baszakodás után sem mozdult (a sofőr természetesen csak ekkor jelentette be, h képtelen megoldani a problémát...), úgy döntöttem: szarok az egészre és otthon maradok.
Délután jött Martin és Milán, h elmenjünk egy 6 méteres vasrúdért a vasboltnak becézett minden_árú_boltjába. Ott már várt ránk egy nő, és mutatta, h mit vigyük. Ki is volt fizetve, csak fogni kellett és cipelni.
Mint kiderült, ebből én kimaradtam, mert csak két kesztyűt hoztak Martinék, és engem végülis csak beszélgetni hívtak. :) Ja, jó. :)
Miután Sándor átvette tőlünk a vasrúdat, átballagtunk hozzánk, h megjavítsuk a frissen ledőlt kerítésoszlopot, amely a kertrészt és az udvart választja el. Először egy kerítéspótló kerítést húztunk fel, hogy mama tyúkja nehogy előre tudjanak jönni. Utána nekiláttunk a kettétört oszlop földben maradt részét kiásni, ám elég macerás volt ez, mindenhol betonszegélybe ütköztünk. Végül többórás vacakolás után otthagytuk... Sándor is belátta, h azt valami más módszerrel kell kihúzni onnan.