500. bejegyzés... Jéé...

Szóval már az 500. bejegyzés karaktereit pötyögöm be... Aha! :)

Buszon Tocokkal beszéltem. Régen (kisebb koromban) sokat lógtunk együtt, aztán szétváltunk, de még mindig barátok vagyunk, csak ő egyszerűen sokkal nyugisabb, mint én.
Reggel Szabi átadta a piros jojót, amit tegnap vett nekem, én meg odaadtam az árát, ahogy megbeszéltük. Így már egész nap mindketten tudtunk jojózni. :)
A Ronyec paródiával ma is sokakat megnevettettem. :) Ronyec mindenek felett. :)
Kiffer Zoli bá' szólt, h szüksége lenne ránk, hogy pakoljunk az ARÉV-csarnokban székeket, meg ilyeneket 4-kor, délután. Mivel nekünk ez 3 és fél óra ácsorgást jelentett, így 6. óra után (ami alatt Szabi és Oli klarinétozott, azonkívül SOAD-ot és Kispált hallgattunk) Betti, Kriszti (igen, az idegörlő), Buzz, Szabi és én elmentünk fagyizni a Viniczaiba. Mivel nem volt nálam elég pénz, Buzz adott kölcsön, vagyhát meghívott. Buzzt elkísértük buszmegbe, közben Szabi összefutott egy szimpatikus ismerősével. Buzz elment, Szabi elkísérte az ismerősét egy darabon, így útunk elvált, és én a csajokkal maradtam.

Hiba volt. Nem voltam hangulatomnál. Márpedig azt, amit Kriszti csinál, hangulatomban is alig tudom elviselni. Idegesít, rajtam lóg, rámhajtja a fejét, belémkarol, simogatja a hasam, babusgat... IDEGESÍT!!! Nem győzöm lelökni magamról, meg kitérni előle, satöbbi. Ráadásul ha rosszabb kedvemben talál így, mint ma, akkor bunkózok is. És nem érdekel. Vegye már észre magát! Zavar! Kibaszottul megbízhatatlan, érzelmileg labilis (erősebb szóval kurva). Engem ne használjon, ne legyek senkije. Pasizzon be azzal, akit hülyére vehet, vagy akit leszophat, vagy mit bánom én, de engem hagyjon. Hát.
Így persze egy hangulatromboló-öngerjesztő folyamat eredményeképp egy rossz pillanatban a Skála környékén padon ülve egy félmondatban szidtam szegény Andit, aki tulajdonképpen jófej, csak a vonatos balhéja miatt ki voltam akadva rá. Krisztivel (és Bettivel is) kisebb elvi vitánk kerekedett. Ezen még túlléptünk, elindultunk a belvárosba, a pályaudvarra, hogy elérjék a buszukat. A Városházánál (ha az az épület az az épület :) ) viszont belebotlottunk a sulink általános iskolás kórusába (Bárdos-kórus), amit Imre bá' vezérelt, és láttuk a hátul áldogáló Mariann tanárnőt is (ofő). A történethez hozzátartozik, hogy elvileg negyed 3-kor a színházban kellett volna lennie a gimnáziumi tanulóknak, mert ma volt az utolsó Fülharmónia-előadás. Mivel azonban nem volt, aki ellenőrizze, hogy elmegy-e a nép, és mellesleg nem is veszik túl szigorúan (a legutóbb is elengedett az ofő), így mi inkább csavarogtunk. A csajok azonban beindították a "bolha-elefánt" egyirányú generátort, és majdnem futóléptekben hagyták el a helyszínt, míg én csak sétáltam. Néztem rájuk mosolyogva, hogy "mivanmivan?", mire rámripakodtak, hogy siessek már, nehogy lebukjunk. Ezen végképp összevesztem Krisztivel, és elhúztam haza a fél 4-essel. (Ezzel keresztbe szarva a pakolásra.)

Aaaarrrrrggggghhhhhh!