Kólás sör

Este (némi rábeszélés után) az esős időjárás ellenére kimentünk megülni a névnapomat... :)
A fél 7-re megbeszélt kezdés helyszínén (park) én voltam ott először. Ilyen még nem fordult elő, mindig én kések inkább. Aztán jött Pityu, később Hekkel és Davec, majd elindultunk Stefi elé, és találkoztunk is vele a pedagógusháznál. A pizzériába vitt az utunk. Elég felemás hangulat volt, nekem nem volt sok kedvem az egészhez. Csocsóztunk is, Stefitől kaptam Metallicás kitűzőt. Csikós Peti is ott volt a pizzériában, ahonnan elég hamar leléptünk kútra.
Pityuból megint előjött a hangember, beígért mindenkinek egy sört otthonról, így kút helyett oda mentünk a házukhoz. Végül egyetlen sörrel tért vissza. Megemlítette, hogy van Hubertus is, amit kihozhat... Hekkellel felcsillant a szemünk, Davec, Stefi és Pityu nem nagyon akart inni... Pityu nem hozta ki végül az üveget, szerintem ez tökéletesen demonstrálja, mekkora hangember lett... :/
A sör végül az enyém lett, amit a vasúti kocsmáig el is fogyasztottam jól. Szívtunk cigit is, Hekkel kivételével. Mivel Davec és Hekkel nem komálta túlzottan Pityut, ketté húzott a társaság, én hol mitt, hol ott voltam.

A vasúti kocsmában csocsóztunk, majd visszaindultunk Pityuék felé. Ő be is ugrott otthonra, mi pedig továbbmentünk a kútra. Már besötétedett, 9 felé járhatott az idő, Davec és Hekkel hazament, Stefivel visszaindultunk Pityuért, de szembetalálkoztunk vele hamar.
Még mindig nem volt partihangulat. Stefi alkoholmegtartóztató fogadalma miatt a Schäffer kocsmából is csak egy bombával jött ki, Pityu viszont hozott finom Borsodit mindkettőnknek. Mialatt azt kortolgattuk, haladtunk a vadiúj játszótér felé a Mikszáth végébe. Stefit beavattam a nyuszizmus rejtelmeibe, felkértem nyuszistennőnek, sé elvállalta! Már csak azt kell eldönteni, mikor, hol, és kinek a fényképezőgépével fotózom le... ;)) (Belevaló csaj)

Innentől megvolt a hangulat is. Leültünk a padokra, pár szálat elszívtunk, hamar megittam a sörömet is. A szekszről beszélgettünk, izgalmas témának bizonyult. Pityuval beindult a szolid-buzulás. ;) Kijelentettem, hogy csak 5 sör után vagyok kapható, innentől végig vissza-visszatérő poén volt ez. Pityu kicsit arcoskodott is, ahogy szokott, de már nem zavart, jó volt a hangulat.
Lementünk a tóra is, akkor voltam a leginstabilabb. Mire visszaértünk az útra, már nem volt velem gond - egy szál se.
Újra megcéloztuk a kútat, de egy gyanús bicikli miatt, ami a kútnál támasztotta a falat (és feltételezetten Stefi barátjáé volt...) visszafordultunk, és mentünk a vasútiba megint.
Volt földön fekvés megint, mint mindig, megint én voltam alul. Folyamatosan a szekszről beszéltünk, közben pöfékeltünk is párszor.

A vasútiban én már csak kólát vettem, de egy dobozos sört is kikértünk Pityunak. Valami ritkaszar Rocky Cellar "márkájú" löttyől van szó, ami a világ legszarabb sörének bizonyult szememben. Anyám egyszer már hívott, de mivel hallotta, h színjózan vagyok (mert az is voltam), engedett még. 11 felé járhatott az idő.
A vasút felé tettünk kitérőt, aztán mentünk végig a Kastély úton. Találkoztunk biciklisekkel, meg egy pezsgőt szorongató fiatal sráccal. Biztos buliba ment.
A sört kegyetlen szar íze miatt kólával vegyítettük, egész finommá vált. A hintáknál még szívtunk, megittuk Pityuval a sör-kólát, aztán a fáradtságra és a fél 12-t mutató órára való tekintettel hazacaplattunk.

Itthon még beszéltem anyámmal egy tévéműsorról, amiben a Tankcsapda szerepelt. Észre sem vettük, h 10-15 percet beszéltünk egy fél mondatra épülve. :) Jópofa.
Végül beültem még a gép elé, hogy megírjam ezt itt. Egész jó kis névnapi ivászat volt ez.
Kíváncsian várom, mikor készíthetem el Stefiről a képeket :) Huhh... :)