Aba-napok - avagy Fergeteges Fesztivál Feeling

16 óra előtt még nem sok kedvem volt elmenni Abára, de aztán meggondoltam magam - és nem bántam meg!

Abára a fél 6-os sárszentágotaival akart eljutni köbö 130-150 ember... Hamar összetalálkoztunk Anettel, Petivel (Anett öccse), Vandával, Annával, és még valakivel, aki az eddig felsoroltakkal egyetemben Adri osztálytársa (kiv. Peti).
Anettől kaptam egy szál Pallmallt. Most már nem voltam olyan erős, mint Erzsó után, és nem álltam ellent a dohányzásnak. Szar vagyok, na!

Anett jó megérzésének köszönhetően a sáregresi buszra szálltunk fel, amin kevesebben voltak, Adri és Anett még ülőhelyet is talált. Ez a busz ráadásul hamarabb ért Abára, bár ez mindegy volt - mivel megvártuk Vandáékat, akik a másik busszal jöttek.
Sajnos hamar kettészakadt a társaság - Anették kerestek egy kocsmát, Vanda kajált, Adri és én Vandával tartottunk.
A nagyszínpadon az Edda készülődött. Adri elnézett a kisebb színpadhoz, mi Vandával Anették után indultunk. Nem találtuk meg őket, de betértünk a Coop-ba, ő kaját keresett, én vettem egy Heinekent, meg egy doboz cigarettát (Pallmall). Hiba, dehát ez van.

Visszamentünk Vandával az Edda színpadhoz, a szoborhoz. (Ekkor már javában SMS-eztem Deutsch Krisztivel, osztálytársammal. Bírom az SMS-eit, pláne, amikor beígéri, h megöl! x) )
Találkoztam a Mátéval, Bálinttal és Kicsivel (zenekarunk). Elmentünk sörért, azaz ők vettek csak - nekem még volt. Közösen lézengtünk egy csomó ideig.

Ismerősök persze dögivel voltak: Kodályosok (Csuti, Martina, Tekla, Szilvi nővére, egy 10.-es csaj, akit nemtudom, hogy hívnak, Judit, később - Quimby koncert elején - osztálytársam, Eszter, nővérével, Dórival), falubeliek (Wellner Bazsi és Dávid, Ladányi Laci, Györe, Gergő - akinek odaadtam a majdnem üres szimatszatyrom, hogy ne legyen nálam Kispál alatt -, Szalai Zsuzsi, Kitti, Rácz Marika, Somorai, Győri Zsuzsi - akivel másodszor bementem a Coop-ba), ismerősök innen-onnan.

Kispál koncert előtt sikerült nagyjából mindenkit egy helyre csődíteni, Anettéktől Kicsiékig, Wellneréken át.
Mivel ekkor még azt sem tudtuk, hogyan megyünk haza, Bazsi felajánlotta, h tud egy személynek sátrat biztosítani.
Ekkor már elfogyott a második söröm, és kezdődött is lassan a Kispál koncert.

"Nem tudjátok, mennyi lett a Costa-Rico Argentína meccs?" kérdezte Lovasi... x) Hülye... :D
Bal előlről indultam, de már a nyitószám, a Jó a világ végéig alatt bekeveredtem középelőre. Üvöltöttem, mint állat. :) Már majdnem kellemetlenül nagy lökdösődés alakult ki, miközben a harmadik számra már teljesen be is sötétedett.
A nyitószám után egyébként Lovasi elmondta, h van pár receptjük hányás ellen... Mondta, hogy ha kell, majd Küldi a megoldást (ez a szám címe) x) Jött a Csillag vagy fecske és innentől a sorrend homályos. Az ingem mindig a hátam közepén kötött ki a nagy lökdösődés közepette.

Egy fiatal feketehajú lány és a barátnője kért cigit, én adtam nekik. Kaptam cserébe Martinit.
Ezzel a lánnyal a karjaimban indult az Iszony lassú, amit végigölelkeztünk, miközben csókolgattam a nyakát. A következő Kicsi csillag alatt meg egyszercsak smárolunk... :) Hoppá. Kiderült, hogy Bíbornak hívják, és 14 éves. A koncert hátralévő részében vele voltam, igyekeztem védeni az egyre durvább ütközésektől.
Egyébként a Csiga alatt lefejeltem Lovasi kontroll-ládáját, ami miatt kegyetlenül fájt az orrom. :) Pff.

Teljesen berekedtem. Volt Extra light, Nincs nagy baj, Egy fiú ágyában, Halszív, Vackolj belém, Ha ez a vég, Éjjeli lámpa (odabaszósan durva verzióban x) ), Bársonyfüggöny, Rezervátom, Jövőből jövő lövő, 0 óra 2 perc, Ha az életben... és Földtörténet. Jó koncert volt. :))

Bíbor, barátnője (akit Adrinak hívnak) és én elmentünk vízért. Közben próbáltam a tesómat utolérni telefonon, de nem sikerült.
Leültünk egy asztalra a Közösségi Ház előtt. Pontosabban Adri elfeküdt, Bíbor pedig a vállamra hajtotta fejét. Így látott minket Judit is, aki megvetően nézett rám, és közben végigmérte Bíbort. Fura. Nem mintha sok köze lenne hozzá, kivel mit csinálok... :)

Még Quimbyn is tomboltunk a csajjal. Nagyon édes volt, csak sajnos nem teljesen tudta feledtetni az utóbbi dolgokat. Mindenesetre nagyon jól éreztem magam vele, annyi szent.
Egyszer elestünk, de felrántottak minket. Pff. Pedig egész addig (meg utána) tökéletesen védtem ki az ilyen helyzeteket.
Az éjjeli 2-re kihirdetett busz 2:44-kor jött, 3:18-ra értünk be Fehérvárra. Az időt addig is SMS-ezéssel és Eszterék társaságában töltöttük.