16 óra alvás

Tegnap délután Hekkel, Davec és én bementünk a 4x-be, hogy csézzünk Hekkel osztálytársa ellen. Jó volt.
Itthon azonban már éreztem, h szarul vagyok. Lefeküdtem pihenni, aztán később hánytam is. Egészen vasárnap negyed 6-tól ma (hétfő) reggel negyed 10-ig aludtam/pihentem-. Ha jól számolok, ez 16 óra.
Felhívtam Szabit, h a holnapi Madarak-Fuck napjára (gy.k.: madarak-fák) nyugodtan soroljanak be valamelyik csapatba, mert igyekszem elmenni.
Ráadásul holnap találkozom Bíborral. Kíváncsi vagyok, mit tudunk egymással kezdeni.
Ja, és elfelejtettem írni, h Abán találkoztam Ivettel is. :)
(Még egy dolog, amit elfelejtettem leírni, még a péntek délelőttről. Amikor Mariannal már egy jó ideje beszéltünk, egyszer megszólalt: "Hadd öleljelek át!" Ez meg is történt, de megéreztem a puha hját, a gyönyörű illatát, és nyomban megkértem, h fejezzük be, mert ezzel csak ártunk nekem. :/ )

Most pedig azért írok, mert unatkozok, és azért dőlt betűkkel, mert talán így kevésbé feltűnő, hogy a semmiről írok.
Olvasgattam az archív blogomat, és konkrétan a falra másztam magamtól. Egyrészt hihetetlenül gányul fogalmaztam meg a mondandómat a kezdetben, másrészt ez a blog tdkp végig a szerelmi gyötrődésekről, és nevetséges reménykedésekről szól/szólt. Mekkora puhapöcs voltam, vagy talán még vagyok is!
Más kérdés, hogy mostanában legalább már nem alaptalan dolgok után vágyakozom sóvárogva, mint még a régi-régi "Dalma-korszakban".
Sőt, tulajdonképpen jobban élek, mint négy éve ;), legalábbis ilyen érzelmi-izé szempontjából.
És még egy dolog, ami feltűnt: kibaszott sok feleslegesen szétszedett bejegyzés. Majd ha költözik ez a blog a leendő pimas.dzsembori.hu/blog oldalra, akkor egybeolvasztom őket. :)