13-i szerencsétlenkedés - szép szín az a Bíbor...

Nah, hát legyen mondjuk egy ilyen, meg egy ilyen színű része ennek a mai bejegyzésnek, mondjuk elkülönítendő a nap két szakaszát, amit nevezzünk mondjuk délelőttnek, és mondjuk délutánnak. Mondjuk.

Mondjuk-délelőtt az utolsó tanítási napunkon a Madarak-fuck napján egy eléggé elbaszott terepversenyen kellett részt vennünk. Eleve a csapatunk nem tetszett: Szandra (plázakurva), Tekla, Kriszta (nem D.), Betti, Dudus, Eszter, Andi (oszt.társ, nem 8.-as), Viki, Szabi és én. Jobb lett volna ha azokkal vagyunk egy team-ben, akikkel félszavakból megértjük egymást (Mariann, KisDóri, DérKata, Nóri). Hozzáteszem, ebből a csapatból is voltak, akiket nagyon bírok.

Mindegy, lényegtelen is. Az első feladat a suli konyhájában Simon Áginál volt, térképmásolás, meg madár- és fanevek kitalálása.
A suli ajtaján kipenderedve Szandra füttyentett és intett egyet, és máris két hatalmas diszkómajom-fasztarisznya szegült hozzánk. Az egyik Szandra pasija, a másik annak a csicskája, vagy nemtudom. "Ők tudják, merre kell menni!" mondta Szandra. Hát nagyon tudták, mondanom sem kell, de jobb is, h nem szóltak bele. Pff.

Kezdetben Andiék lemaradtak, mert kényelmesek voltak, aztán amikor Andi rájött, h sietnie kéne, ha valami deles buszt el akar csípni, akkor meg ő sürgetett mindenkit. :) :/
A második feladat a Sóstói Tanösvény kapujánál volt, gyorsan megoldott, kullancsriasztóval fújtuk szét egymást, majd belevágtunk a susnáysba.

Volt feladat Timi tnőnél (inglistícsör), amit egészen faszán max. pontra hoztunk Szabival. :) Volt egy fatákolmány tetején is feladat, a csajok tesitanáránál (Zsuzsa tnő), amiben meglepően jól találtam el a madarak nevét a képük alapján. :) Hát ja, tesóm madarászkodik - rám is ragad vmi. ;)

Utána eltévedtünk. A térkép nem volt elég részletes, Timi tnő is félreérthetően magyarázott, hát faszán elkeveredtünk mindenfelé. Kiértünk a főúta (!), ahol meg is álltunk, mert már nagyon széthúzott a csapat (ezért lett volna jó olyan emberekkel menni, akikkel maximálisan egy hullámhosszon van az ember). Szandra a hülye kanjaival együtt elhúzott a városba, leszarva minket (jobb is...), mi telefonáltunk, mégegyszer eltévedtünk, aztán két ellenőrzőpontot kihagyva a célbakeveredtünk, ahol jót röhögtek rajtunk a társaink. :)

Gyalog mentünk vissza a suliba, egész rövid idő alatt beértünk. Szabival ittunk a Panama sörözőben egy korsó csapolt sört, ami szerintem pályázhatna a világ legszarabb söre cím elnyerésére... :) xP 10 perc alatt benyeltük azért így is.
Hm, azt hiszem itt színt váltok... :)

Mondjuk-délután háromeld 1-kor a buszpu. melletti "hippi"-parkban találkoztam a megbeszéltek szerint Bíborral. Jankáék is ott csöveztek, ezért kezdetben velük beszélgetve ültünk a fűben. Azonban ők hamar elmentek kajálni, így az amúgy idegen, de jófej társaság ellenére kicsit később mi is odébbálltunk a tópart felé (tesóm sulija is arra van - Tóparti)
Nem voltak nagyobb hallgatások, mindig tudtunk miről beszélni. A tópart előtti parkig mentünk kézenfogva, ott leültünk a fűbe. Itt is nagyjából megszakítás nélkül beszéltünk-. :) Megmutattuk egymásnak a telefonainkban tárolt képeket, némelyiken igen jót derültünk... x) Megállapítottuk, h csikisek vagyunk, csak velem ellentétben Ő nem szereti, ha csikizik. A parkot egyszercsak elözönlötték a kicsik, akik hangosak voltak, és már a "hippi"-parkban is idegesítettek minket. :) Ráadásul némelyik taknyos, amikor meglátta, h ölelkezünk, a hüvelykujját felmutatva kétpofára vigyorgott. :D Kis pöcsök. Elhatároztuk, h belelökjük őket a mögöttünk csurdogáló kis patakba. ;)
A parkban egy csók is elcsattant, amit Ő "kezdeményezett".

Amikor már teljesen elültük a lábunk, a fenekünk, mindenünk, akkor továbbmentünk a Tóparti Gimnázium mellé. A vízhez közel, egészen a vízbe futó lépcsőkre ültünk le, majd hanyattdőlve sütkéreztünk itt. Sajnos ekkor már nem sok időnk maradt, mert a fél 5-ös buszok vártak minket.
A búcsúzás kicsit ügyetlenre sikeredett, mert ekkor én kezdeményeztem a csókot - ezzel még nem volt baj -, majd elköszöntünk, és még pár lépést egymás mellett mentünk, mert túl korán elköszöntünk. x) Pff... Mindegy, ilyen kis ügyefogyottak vagyunk. :D

Jól telt vele ez a 3 és fél óra. Sajnos gyorsan, de jól telt. Már kezd kialakulni egy felületes kép, amiben sok "hétköznapian" szimpatikus tulajdonság mellett felfedeztem pár olyat is, amelyeket kifejezetten szeretek egy lányban/nőben. Tehát eddig minden oké. A legközelebbi találkozóról még nem beszéltünk, de arról úgyis értesül az én naplómnak az Olvasója. (Ha van olyanja, haha)

Elnézést az ocsmány színekért, de nem volt kedvem szebbeket keresgetni... :/

Bakker, holnaptól vakáció van, és nekem hiányozni fognak azok az emberek, akik körülvesznek minden nap a suliban! Hiányozni fog a pezsgés... Egy éve ismerem csak őket, de többük máris annyira sokat jelent nekem, hogy el sem tudnám képzelni nélkülük a hétköznapjaimat! És most úgy tűnik, 2 és fél hónapig ezt kell tennem. :/ Jó, persze fogunk találkozni, fogunk együtt éjszakázni, ezeket megbeszéltük, de mégis! ... Mariann, KisDóri, DérKata, Szabi, Esztiék, Buzz, a Mestereim, Fruzsi, Krisztiék (D.)... A lökött 8.-asok, a nem-lökött 8.-asok (Andi, Erzsó... Erzsó, akit jövőre már még ritkábban látok... Eszter, Zsófi...)

Mindegy, nézzük a jó oldalát. A kissé viharosra sikerült évvége után mindenkinek jót tesz majd egy kis lehűlés a meleg nyárban-.

Azt hiszem, nem is fájdítom tovább a szívecském. Majd szeptemberben minden a régi lesz. :)
De mi lesz, amikor elballagunk?...