Kitartó

Svédország - Anglia: 2-2. Hm. Végignéztem az első félidőt, aztán a másodikat a 10. perctől számítva, és mérgelődtem, mert lemaradtam az első svéd gólról. Vébéláz... Igen, megint éjszaka. "Csomagolok" tovább, időnként pedig leírom, ami eszembe jut. Pl. hogy a 27 fokos szobában félmeztelenül nyomkodom a klaviatúrát. Hiába, no, dögmelegvan, kéremszépen. Krisztivel végtére tegnap (20-án) is sokat SMS-eztünk. Elvileg Vele is fogok nyáron együtt sörözni, de egyszerűbb lenne, ha inkább Ő is jönne velünk - sokunkkal. (Feltéve, hogy mi, sokak tényleg meg tudjuk szervezni a találkozást. Hozzáteszem, eddig semmi jel nem utal arra, hogy nem tudjuk összehozni, tehát ebben a kérdésben joggal lehetünk optimisták) Holnap ma újra fogok találkozni Bíborral. Hippi-park, szokott idő (13h) Igen, itt oldalt a képen Kriszti látható. Gondoltam kiemelem, hamár ennyi SMS-t szánunk egymásra. Még a tegnaphoz tartozik, de lusta vagyok oda beírni, h a gitárévzáróra végülis csak Adri ment el. Én utálom az ilyen felhajtásokat, és végülis jól döntöttem, hogy távol tartottam magam ettől; kiderült, hogy ez egyben az áltsulisok évzárója is volt, sőt főként az volt, csak a művészetisek is megkapták a bizit. Sajtipogi állítólag ki volt akadva, mert sok a bukás. :) Megy ez, kérem, itt nálunk a faluban az általános iskolában, mint az ágybaszarás. És évről évre rosszabb eredményt produkál a suli. Nem tudom, miért. Közben újra elmerengtem máson, meg ezen, a régi bélogbejegyzéseimen. Fene tudja, egy idő után egész tűrhető... Nemtudom. :) Sajnos most szikramentes az agyam... Hű! Épp most hallottam valami béka-zajt kintről... Hirtelen egészen megijedtem. :) Hej... Belassultam hirtelen. Az agyam működésképtelenné válik lassan... Aludni kéne. Mégis olyan jó itt ücsörögni, hogy... Hogy most ennek ellenére lefekszem. :) "TE MEG NEM FELEJTESZ EL, ÉN MEG NEM TALÁLLAK MEG..." [KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

Találkoztam Bíborral.
Ugyanúgy, mint eddig, egy 20-30 percet csak úgy beszélgettünk, aztán összebújva beszélgettünk tovább. Szekáltuk egymást, tökjó volt. ;) Beült elém, tdkp az ölembe, csak mégse, azaz izé. Na, nem sikerül leírni, hogyan ültünk, de nagyon jó és kényelmes helyzet volt.

Kicsit később vett cigit. Hosszan dilemmázott, h vegyen-e, engem is megkérdezett, mire mondtam, h szerintem ne. Végül pénzfeldobással döntöttünk, nekem kellett feldobnom. Ha fej, vesz, ha írás, nem. Fej lett. Pff. :) :/

Végtére én is szívtam... Nem vagyok büszke erre a tevékenységemre, dehát ezvan.
Néztük, hogyan pacsálnak a Hippi-park közepén a szökőkút-féleségben a parkban lézengő velünk nagyjából egykorúak. :)

Később megjelent Ármin (sógor), és gyakorlatilag Bíbor észre sem vette, csak én. :D Odamentünk hozzá, a "pacsálók" társaságában volt. Ármint nagyon bírom. Egyszerűen jófej. :) Az egyik srác elektromos gitárt is hozott, ő Marci, mint kiderült. A kodályos zenekarban, a CallisTo-ban zenél, mint billentyűs. (Rákérdeztem, miért van ráírva a szimatjára, h CallisTo, így derült ki.) Jófej gyerek, akárcsak a többi. :) Az egyik a pillangójával szórakozott, néha meg is bökte magát. :D Árnyékba vonultunk, fának (és Bíbor nekem-) dőlve.

Egy kis időre Bíbor a pillangóval "játszott", én meg gitároztam egy akusztikus gitáron, aztán 4-kor elmentünk sétálni, ettünk fagyit, és hazamentünk a fél 5-ös buszainkkal. A társaságból kilépve kevesebbet beszéltünk, és Bíbor megállapította, hogy "ezekhez a hülyékhez képest" szótlan vagyok.

Vannak olyan, pillanatok, amikor nagyon egymásrahangolódunk, és vannak olyanok, amikor még látszik, hogy nem olyan régóta ismerjük egymást. Viszont egyre több az elsőként említett pillanatok száma.
Szerintem alakulunk, szerintem.

5-kor hazaértem Fehérvárról, majd 6-kor, még mielőtt fel tudtam volna menni netre, jött Martin, Milán és Sándor. Hátul a régi szennyvízgödörnél dolgoztunk, mivel helyre kellett már tenni azt is, mielőtt a nyári építkezések beindulnának.
Sándor mindegyikőnket figyelmeztetett, hogy nagyon szigorú odafigyelést vár el, mert nem babra megy a játék; közel 200 kilós betonlapok megmozgatásáról volt szó. Eképp helyezkedtek el:

Ami X-szel át van húzva, az a betonlap már nem volt ott, mert korábban tönkrement, gerendákkal és pallákkal volt fedve. (Talán még nem írtam, hogy ez a szennyvízgödör persze a föld alatt volt, csak "kiástuk", mert ugye helyre kellett tenni) Amiben van egy vonal, az ott, a vonal mentén el volt törve. Amiben szaggatott vonal van, az szintén el volt törve, azaz meg volt repedve, és cipelése közben törött el, de erről később,

A gerendákat Sándor lebontotta, majd annak helyére eljuttattuk az egyik kész betonlapot. Hát nem volt egy könnyű dolog. Sándor a lapból kiálló vasgyűrűkbe fűzött kötelet és láncot, majd azon keresztbe vasrúdakat, amiknek végét fogva emeltük meg a termetesre nőtt tömböt. Lépni ugyan alig bírtunk, de elcibáltuk valahogy a megfelelő helyre. Persze nem passzolt, 1 centi kellett volna még. :P A szélső lapot Sándor kis ásással és csákányos emeléssel arrébb sodorta, majd egyszercsak - amikor emelni készültük - az új betonlap beletoccsan a lébe, amiből így mind a négyen kaptunk... xDD Szerencsére csak nagyon keveset, így végtére csak röhögtünk... Még Sándor is mosolygott. LOL! :D

Kiemeltük az emellett lévő törött betonlapot, és áthúztuk (volna) a helyére azt, amelyikről ekkor még nem tudtuk, hogy törött. Aztán megtudtuk... Szerencsére nem borult bele a fincsi szaftba, mert akkor tuti, h a kiloccsanó lé beterített volna minket. :P Így a másik kész betonlapot a képen az alsó sor balról második szektorába csúsztattuk, és kell csinálni még egy betonlapot, holnap. Cinkes...
Végül kaptunk egy cuki lebaszást, mert Martin gyakran nevetett, holott Sándor direkt felhívta a figyelmünket arra, h ökörködésnek nincs helye. Cinkes, cinkes.