Vizes

A negyed 9-es sárosdival berobogtam Fehérvárra, megint. A könyvtárnál szálltam le (ahol iskolaidőben szoktam), de Kriszti még sehol sem volt. Írtam neki SMS-t, mire megkaptam a választ, már láttam is, hol jön.
Mentünk a Diák Navigátorhoz-. Útközben megint szivattuk egymást. x)
Niki, Kriszti újdonsült munkatársa és barátnője már várt minket. Fellépcsőztünk az irodába, ők csak az adószámukat adták le, én minden lapot most töltöttem ki, ami eltartott egy darabig. Köbö 10 előtt kicsivel hagytuk el az épületet, mentünk Lidlbe bevásá'ni. Ez konkrétan annyit jelentett, hogy Kriszti vett egy másfél literes Kékkúti ásványvizet, Niki pedig Airwaves-t, vagy hogyan is írják?

Lakótelepek között, betondzsungelen át mentünk az orvoshoz, aki kitölti nekünk a papírt, és megállapítja, hogy alkalmasak vagyunk a munkára. :) A Gorsiumhoz jutottunk, és a Tóparti gimi előtti parkon vágtunk át (ahol már voltunk Bíborral is. Apropó Bíbor, mégsem találkoztunk ma, mert kiszámíthatatlan volt, mikor érek vissza Abáról. De erről később). A parkban van egy vízforrás, amit nem is tudtam. Vasas vízzel töltheti fel flakonját az arrajáró. Niki töltött is magának, Kriszti pedig lelocsolt vele. :) Kis dög. Később Nikivel ketten összehangolt akció keretében még egyszer lepacsáltak. Felháborító, kéremszépen! :) Innentől ahányszor letekerték a kupakot, hogy igyanak, hátrébb húzódtam.
A dokihoz fél 11 után értünk volna oda, de Krisztinek már nem volt kedve az egészhez, ráadásul a doki csak 11-ig rendel ezen a napon. Ezért visszamentünk a tópartra. Már megszáradtam, de Niki egy váratlan pillanatban újra lelocsolt. Fak! :) Hihetetlen... Kriszti üvegje azonban hozzámkeveredett, így Kriszti megtapasztalhatta, milyen vizesnek lenni. Aztán a béke és a bizalom jeléül kidobtuk a flakont, de úgy, hogy mivel attól tartottunk, hogy a másik elveszi, megtölti vízzel és randalírozni kezd, ezért mindketten fogtuk a flakon egyik-másik végét. xD Röhejesen néztünk ki...

A buszpályaudvarra Niki már nem jött el, mert nem arra lakik. Krisztivel mentem a buszomig. "Kísérj már tovább!" Jah, a busz meg megvár... :)
Abán flottul mentek a dolgok, elintéztük az útlevelet - majd küldik -, ettünk fagyit, és hazajöttünk.

Egyébként mostanában Kriszti és én különböző Kispál és Tankcsapda idézeteket írunk egymásnak SMS-einkben, van olyan SMS is, amelyben semmi "hasznos" tartalom nincs, csak egy idézet. Fura. :)

Holnap és holnapután délután újra teszkógazdaságosan melózok. Jó! :)

Átgondoltam kicsit, és rájöttem, hogy sokat változtam, amióta a Kodályba járok, olyan környezetbe, ahonnan nem lógok ki, ahova szívesen megyek, ahol szívesen látnak. Két fő dologban változtam meg, egy pozitív, egy negatív. És mindegyiknek van jó és rossz oldala ettől függetlenül.
A rossz irányú elmozdulás: nőkkel kapcsolatos. Amióta az eddigiekhez képest "könnyebben" kapok meg egy lányt (természetesen nem szekszről van szó), hajlamos vagyok önzővé válni, és "kihasználni" embereket (lányokat). Ennek legjobb példája Betti, aki nagyon akart, nagyon kitartó volt, belementem, és csúnyán összetörtem. (Szerintem egyébként ezt visszakaptam a sorstól azzal, hogy Erzsóval nem lett semmi) Mondjuk ebben nem sok pozitívum van, így elgondolva...
A jó irányú elmozdulás: Könnyebben nyílok meg, könnyebben alakítok ki mély barátságokat, és talán még azt is ki merem jelenteni, hogy megértőbb vagyok sok helyzetben. De lehet, hogy ezt csak én látom így.