Semmirekellő az esőben - rövidített változat

Azért rövidítettem le ezt a bejegyzést, mert az eredetit, amit írtam, elvitte az áram. Igen, áramszünet volt, és még az utolsó sorokat pötyögtem be a klaviatúrába, amikor elveszett minden.

Tömören tehát: negyed 9-essel Fehérvárra, kóüruspróba, sok új darab, de jó és nem is nehéz. 1-kor buszra ki, kegyetlen nagy eső elkap, szarrá ázás. Isten - ha van - biztosan csuklott, nevét többször számra vettem.
MelósLacit felhívtam, hogy hazajönnék, mert épp csurom vizesen állok a szélben, rendes volt, hazaengedett. Itthon őjra felhívtam, hogy mehetek-e holnap, mondta, h igen, viszont panasz volt a munkámra. Lassú vagyok, mondotta Erzsike.

Igen, semmirekellő vagyok, mint már többször észleltem. A legfőbb baj velem, hogy ugyan nem minden helyzetben, de bizonytalan vagyok. Olyankor pedig nem tudok határozottan dönteni, a vacakolás meg sok idő. Ezért vagyok lassú. De ha (mint pl. tegnap Éva) megmondják, hogy itt ez a teli raklap, itt meg az üres, cuccold át erről erre, és nem nekem kell keresgetnem a Hawaii márkájú napolajakat a sorok közt, mikor a raklapomon még autófesték is van, akkor egyértelmű a helyzet.
Mindegy, nem húzom fel magam, mivel nagyjából igazuk is van, elvárják a gyors és jó munkát, csakhát szerintem ahhoz a jóhoz idő kell... Mindenesetre ha majd felnövök, vagy megélek a zenélésből, vagy teherautó vezető leszek. Vezetni szeretek is, és állítólag van hozzá érzékem is.

"SEMMIRE NEM VAGYOK JÓ
SEMMIRE NEM VAGYOK KÉPES..."
[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]

Azért semmit nem adok fel, meg kell próbálni ügyesebbnek lenni.