Nyárvanmérnincs?

Negyed 9, bévül Fehérvárra. Meglepődtem, egész jó buszt küldtek.
Persze amint leszálltam a könyvtárnál, nekilátott esni, és a Kodályig csurom víz lettem. Először mérges voltam, aztán hirtelen eszembejutott, hogy ez azért már kurvavicces, és nem is bosszankodtam tovább.
Viszont amit a vihar művelt Fehérváron... A Jákyval szemben két fa is kidőlt a járdára, egy panelház szigetelését félig leszedte a szél, a sulink mellett három fa dőlt ki, ebből az egyik - egy termetes darab - beborult a szovjet temetőbe, rá egy sírra. Később, a próba után elmentem a Halesz parkba, mivel ott találkoztunk Krisztivel (mentünk teszkóba, ugyebár) - hát az nagyon durva. Leszakadt ágak, kicsavart fák... Mint egy háború utáni romhalmaz, kábé. :/

Megyek a Budai úton, jön szembe egy divatmajom, telefonál épp, mikor mellém ér, megszólal: Szevasz okádós! Hopp. Lövésem nincs, ki volt az.

Teszkó ma nagyon jó volt. A műszakin voltam. Eredetileg Gábor volt az irányítóm, de tulajdonképpen azokat a feladatokat, amit estig meg kellett volna csinálnom, fél 6-ra (kajaszünet) befejeztem. :) Ezután Editnek, a nagyon rendes, vörös hajú, alacsony nőnek segítettem. Rengetegszer megdícsért, és mint kiderült, ezt a szigorú osztályvezetőnéninek (tehát a pöcs Valinak) is elmondta.

Így kicsit helyreállt az önbizalmam, mert én is úgy éreztem, hogy ma ügyes voltam-. Úgy tűnik, hogy nagyon nem mindegy, milyen hangulatban dolgozik az ember; ha kedvesek vele, akkor jobbanmegy neki a munka, míg ha lebasszák, akkor sokkal szarabbul. Na, mára is megvolt a tanulság.

"LÁTOD, ITT VAGYOK ÉS A NAGYOKAT LESEM
NEM SZÜLETTEM HŐSNEK, DE VALLD BE, HOGY TE SEM!"
[KEPSZLOKK PROSECTURA]