Sprinter

Amikor felszálltam a negyed 9-esre, még úgy volt, hogy nem kell dolgoznom, és Bíborral találkozok kórus után. Szerencsére azonban Bíbor lemondta. Szerencse, mert MelósLaci hívott, hogy akkor ugye tudok menni dolgozni délután. "Persze..." - mondtam, pedig egyáltalán nem erre készültem. Nem hoztam magammal elég pénzt kajára és buszjegyre, értesítenem kellett anyut.

A kórus végéről szerencsésen leléptem, hanem még így is úgy értem el a 32-est, hogy mögöttem már csukta is be a fószer az ajtót. Hoppá. Egész jó helyen szálltam le, valami megérzéstől vezérelve.

Teszkó előtt várt Kriszti. Nekiadtam minden cókmókom, és elmeséltem neki a mai délután gyönyörű kilátásait - tehát hogy éhes és szomjas vagyok, és van 50 Ft-om, ami nem elég nemhogy ételre, de még buszjegyre sem.

Bent szétosztottak minket, ő ruházatira került, én meg kaptam egy picit kövér csajt, aki első napját töltötte a teszkóban, és vele mentem polccímkézni. Nem nehéz meló, csak figyelni kell. Az árleolvasóval (szaknyelven szimplán kütyü) kell leolvasni a vonalkódot, majd kiválasztani a szükséges címke méretét és mennyiségét. Ezt csináltuk végig, kivéve, amikor leállították a rendszert valamiért. Mivel ez tervezett leállás volt, kaptunk más munkát erre az időre. Muter pedig bejött "vásárolni" a teszkóba csak azért, hogy adjon némi pénzt kajára, buszjegyre. Hát nem rendes? :) Kis gondolatolvasó...!

A rendszer visszaállásával ezt csináltuk egész végig. Már az idegeimre ment a csaj a panaszkodásával és a folyton elhangzó csájéval. Brr, azzal ki lehet hozni a sodromból. x/

Kriszti biciklivel volt, ezért gyorsgyalogolva és néha (később gyakran) futva mentem mellette. Nem baj, mert el kellett érnem a buszom. Fehérvár közvilágítást nélkülöző utcáin keveregtünk, de legalább ő tudta, merre kell menni. 21:55-kor indultunk, 22:17-kor már a Budai Kapunál voltunk. Ő hazament, én meg féltávig futólépésben eljutottam az Intersparnál lévő megállóba. Ott pedig 15 percet vártam a buszomra. Ha ezt tudom, nem futok...