Otthon

Végre otthon... (Érdekes módon máris hiányzott kicsit a finnországi pezsgés.)
A negyed 1-essel bementem Fehérvárra, találkozni Bíborral. Kellemes volt, úgy érzem, tényleg hiányoztam neki, a csokinak nagyon örült. Kiderült, hogy aranyos vagyok. :)
Csongortól megtanultam pár Nirvana számot, mert Csutival tervezgetünk egy Nirvana-emlékzenekart. Csongort is meginvitáltam oda.
Ruszki is letekert a parkba. A legzavaróbb megmozdulása az volt, h tönkrebaszta az öngyújtóm. (Igen, némileg irónikus vagyok most.) Tibi rászólt egyszer, hogy ne molesztáld már a hölgyet!. (Bíbort.) Jófej ez a Tibi, ezt egy célzással tudattam is vele. Értette.

"KEVÉS AZ EMBER, SOK AZ EMBERSZERŰ LÉNY
SÖTÉT SZOBÁBAN ÉPP CSAK DERENG A LÁMPAFÉNY
AZ ÉLET SZÉP, CSAK TE VILÁG VAGY BETEG
MEGFERTŐZTE VALAMI AZ EMBEREKET"
[KEPSZLOKK QUIMBY]

5 után tekertünk Martinnal egyet a faluban.
Este Tündével ketten futottunk 2400 métert, közben meghallgattam a panaszait, és meséltem a finn útról.