Sorok között

Olvassunk a sorok között! Érdekes tud lenni.

Fura hangulat övezett ma. A tegnapi események kicsit felkavartak. Nem nagyon, nem vészes.
A legérdekesebb dolog az volt, hogy egy mélyreható beszélgetés során teljes terjedelmünkben térképeztük fel egymást. Egy embert ismertem meg eddigi életem folyamán ennyire mélyen, ő pedig a második. Átgondoltam azt a folyamatot, ahogy kinyíltunk egymásnak. Az pedig, hogy sírt, egyértelmű tetőpontja volt a belső megmutatkozásnak.

Az utána következő dolgok bizonyos logika szerint várhatóak voltak. Kiadtunk magunkból minden felesleges érzést, az érzés-hulladékokat, megtisztultunk, új erőre kaptunk. Ezután egy sajátos atmoszféra alakult ki, amiben a két, egymás előtt mindent felfedő, fáradt lélek a másiknál keresett vigaszt. És talált.

Az ész tudja, hogy a beteljesedés nem volt helyes lépés. A testnek jól esett. A szívnek még jobban. Az ész tudja, hogy bár nem volt helyes lépés, de gondolkodás nélkül újra belemenne, pedig arról is tudná, hogy az sem helyes.
Érdekes emberi kapcsolatra bukkantam. A lelki társ megfogalmazás akkor állná meg a helyét, ha nem történt volna meg a beteljesedés. Így viszont már testi társ is valamelyest. Az viszont tiltott gyümölcs. És igazán nem is akarja semelyik sem. Ám mégsem tiltakozott egyik sem.

A legfurább, hogy nagyjából minden úgy folytatódott, ahogy eddig zajlott. Nem beszélnek róla, nem firtatják, nem keresik. De jó is így.