Laura és Werther

Tegnap nekiláttam Az ifjú Werther szenvedései c. könyvnek, este alig tudtam letenni.

Ma reggel a lókival mentem, és állnom kellett. Félámomban észrevettem, hogy Jánosmajornál az a lány száll fel, akivel tegnap találkoztam a parkban. Rámmosolygott, én vissza, és köszöntünk. Amikor Fehérváron ülőhelyhez jutottam, odajött mellém, majd nem szálltam le a könyvtárnál, hanem vele szálltam le a zideiglenes megállónál. Egy darabig elkísért, mert neki több ideje volt, és amúgy is miatta szálltam le később (és késtem el így pár perccel óráról). Szóba került, hogy talán megvár hazafelé a parkban, és megyünk egy busszal.

Suliban ma ünnepeltük 23-át, és fél 1-től 2-ig a tornateremben kellett lennünk. A mi műsorunk jó volt, de az a fószer, akit elhívtak, hogy előadást tartson `56-ról, hát az katasztrófa volt. Alig lehetett érteni, és monoton módon beszélt. Kicsit el is aludtam a fal mellett ülve.

Kórusról eleve később engedett ki minket Imre bá (4:05-kor), és ráadásul a sulitól kb. százméterre eszembejutott a kabátom... Rohantam vissza, majd irány park. Volt egy megérzésem, hogy Laura már nem lesz ott, de meglepetésemre mégis a helyszínen találtam. Megmasszíroztattam magam vele, de Erik elkezdte csikizni (nem az az Erik, aki Klaudia barátja, hanem a dobos). Először azt hittem, járnak, de nem.
Annával (aki egy rokker kislány) és Laurával mentem a buszmegállóhoz. Laura néhány megszólalásom után furán nézett, és a buszon sokáig csendben voltunk, de aztán mindkettőnknek megeredt a nyelve (na, nem úgy x) ). Sokan voltak az 5-ös sárosdin, mi pedig hátul ültünk, így azzal vicceltem, hogy ha nem jut el az ajtóig, akkor segítek neki az ablakon leszállni. Amikor végül már az ajtóban állt, még sokszro visszanéztünk egymásra, és rámutattam az ablakra, amitől nevetni kezdett. :)

Éjjel amúgy azt álmodtam, hogy Bíbor és én megint összejöttünk. Nem emlékszem, írtam-e, de már korábban is álmodtam hasonlót, csak más helyszínen.
Fura. Ez egy jel lenne? Nem hiszem...

"ÚGY SZÉP AZ ÉLET, HA ZAJLIK"
[KEPSZLOKK SÁNDOR]