Kassa, 1. nap

A negyed 1-re tervezett indulás kicsit csúszott, és a Piac téren is szerencsétlenkedtünk valamennyit, hogy Imre bá`-t felvegyük. Az út során egyszer álltunk meg, akkor ettünk is egy McFriest.

Kassán egy külvárosi kollégium épületében szállásoltak el minket, Szabi, Buzz, Tomi és én az A31-es szobát kaptuk. Finom vacsora után siettünk a Thália színházba, ahol Rákóczi életéről néztünk meg egy egészen jó színdarabot. Innen 23h után értünk vissza a koleszba.

Csuti szekszárdi Zweigelt-je finom volt, vadászban is, meg magában is. Nem ittam sokat. Anna, Mariann, Martina és egy idegen lány, Zsófi vendégszeretetét élveztük, ott töltöttük az időt, amíg eljött a villanyoltás ideje. Nyitnám az ajtónkat, de valami nem stimmelt, és csak egy negyedet fordult a kulcs a zárban. Aranka néni szólt a portásnak, feljöttek többen, de csak kb. fél órával később jutottunk be a szobába - addigra amúgy már elkönyveltük, hogy az A34-esben, tehát Mariannéknál alszunk, a másik szobarészben. (Merthogy minden szoba két kisebb, kétágyas szobára oszlott) A biztonság kedvéért nem maradhattunk az A31-esben, mert ha pl. belülről zárjuk be az ajtót, és újra ezt csinálja, az gáz. :) Így elköltöztünk a B50-esbe, ami gyakorlatilag az épületnek teljesen átellenes oldala, és a legmagasabb, 5. emelet legvégén van. A folyosónk teljesen lakatlan volt, csak mi voltunk ott! xD Tanári felügyeletről szó sem volt, az erkélyen kényelmesen dohányozhattam, az alul látható kilátás mellett.

Már hajnali 2 körül lehetett, amikor kitaláltuk, hogy biztos vicces, ha levizelünk az 5.-ről... xD Szabi lement Buzz fényképezőjével, én pedig fentről rögzítettem a cselekményt. Egy alkalommal én is ledobtam egy sárgát, és közben kameráztam. A felvételek nem lettek jók, mert sötét volt, de hallani, hogy fuldoklunk a röhögéstől... xD

Amúgy valamikor ekkor törhették fel a buszainkat, amiről odahaza is szóltak a hírek. A mi buszunkból úgy tudom, csak egy Milka csokit sikerült ellopni, de a többi buszt nem kímélték. Nem értem, hogy nem vették észre a DVD-lejátszót a buszunkban, de mindegy is, a lényeg, hogy nem vitték el.

Szabi 3-4 körül bealudt, mi pedig Buzz-zal az erkélyen beszélgettünk a hűvös levegő ellenére. Kellemes volt. Nagy "fíling" kint ülni, hallgatni a szeleket, nézni az éjjeli külvárost, és közben csendben, nyugiban beszélgetni.