Osztálykarácsony, például

Délelőtt vettem fenyőfát. Fak. 170 cm. Ezerkilenc. Köszönöm, viszlát! Viszlát, kellemes ünnepeket!

Negyed 11, busz. Gyors last-minute vásárlás a vásárban: kitűző Krisztinek ("Senki sem bíztat az ivásra! ...önkéntes vagyok"), nyaklánc Laurának. Összefutásás Kajossal, helósziahogyhogyitt? Összefutás Pumival. Az ökörje tényleg levágatta tüsire a haját. :)
Suliban. "JéittaMárk!" :) :)) Örülés oda-vissza. Fotografálás, ajándékozás, mosolyok, felszabadultság, végreittaszünet, szuszááá... Csillagszóró, gyertya. Ilyesmi.
Én Imitől kaptam ajándékot. :) Ezen már eleve meglepődtem, de milyen kis cseles az ürge, mert hát nem pont azt a gitár alakú öngyújtót adta, amit akár magamtól is megvettem volna, ha szerdán még találtam volna a vásárban? :D Egészen meghatódtam. :)
Kriszti is "meglepett" két frankó kitűzővel, Nirvana-s csuklószorítóval, és egy csomó apró édességgel. :) Angyaltól egy aranyos valamit kaptam, ami nem tudom, mi, valószínűleg csak egy dísztárgy, szívvel, figurával. Jópofa.
Ezután: suliból ki, összefutás Lacihaverral (ld. dec. 8.), aki Tamás (mint kiderült). 10 perc várakozás, Laura megérkezik. Csókok. Bújás, csikizés, viccelődés - már amennyire ment. Azért ment.

"EZ A LEGSÖTÉTEBB TITKOK
FENEKETLEN KÚTJA
TÜKÖRBE NÉZZ, ÉS ODA
MONDD, HOGY: `HAZUDSZ, KUTYA!`"
[KEPSZLOKK A KUTYA VACSORÁJA]

Elolvastam a Tesco, a titok c. könyvet (igaz, számítógépen). Ajánlom mindenkinek.
Szomorú, de tényleg mindent el tudok hinni a könyvben leírtakból azután, hogy nyáron jómagam is a "droidok" közé tartoztam - ahogy a könyvben csak E. néven szereplő áruház-igazgató fogalmazott dolgozóival kapcsolatban.