Kiakadós

Reggel hajnalban valami baleset volt a 62-esen, így nem értem volna be tesire időben, ezért Krisztával jöttem suliba.
Délután meg kiakadtunk (mármint Kriszta meg én) azon, hogy a Kodolányi zeneművészeti szakán állítólag 300.000 Ft (!!) lesz egy félév tandíja. Namármost ha ez így lesz, akkor búcsút inthetek/inthetünk neki.
Később gondolkodtam egyedül, és arra jutottam, hogy szar és igazságtalan az élet. Ezt nem dühösen, inkább elkeseredetten állapítottam meg. Végiggondoltam, hogy van, akinek még ennyi sincs, van, aki még ennél is rosszabb helyzetben van, és itt Afrika jutott eszembe, meg amit földrajzon mesélt Baranyai az ottani oktatásról és állapotokról.

Továbbá gondolkodtam, hogy milyen érdekes dolog, hogy az életnek (elvileg) mindenki egyenlő eséllyel indul neki, és mekkora differencia lesz két ember között élete végére.

"SUMÁK LÁZADÓK, VÉRERES SZEMŰ SENKIHÁZIAK
RÁM FIGYELJETEK, BOHÓCOK VAGYUNK
ÉS MIND BELEHALUNK..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]