Simon Ági-kór

Osztályunkba betört a Simon Ági-kór. Cseppet sem ironikus értelemben kedvelt irodalomtanárunk köztudottan rajong a macskákért. Pár napja be is hozott néhány macskás posztert, hogy ha akarjuk, tegyük ki. Akartuk. Kitettük.
Ma reggel arra értem be a terembe, hogy Mariann lelkesen tolja ki a falra a macsekokat ábrázoló fotókat. Pff... :) Nem kifejezetten rajongok a cicákért, bár nem utálom őket. Mindenesetre Zsófi is egy nevezőn van velem. Ilyen mennyiségű macska-áradattal régen szembesültem... x)
Az is érdekes, hogy a tavalyi 12. ugyanebben a teremben "lakott", és nekik is hasonló képecskékkel volt teleaggatva a fal. Lol.

Ám ha Simonnak ettől jobb kedve lesz órákon, akkor legyen. Ahogy ő mondaná, ennyi év után már megérdemli. És tényleg.
(Állítólag jövőre nyugdíjba vonul. Tudom, hogy ő nem kedvel túlságosan minket, 10.-es fiúkat, viszont nekem kellemes színfolt a tanárnő egyénisége, stílusa, rigolyái. Remélem, minket még végigvisz.)

"AZ EGYIK CICA MÁSZIK, A MÁSIK CICOMÁZIK..."
[KEPSZLOKK QUIMBY]