Az üzeneted

(Íme pár szó az utóbbi időben felmerült filozófia kérdéseimről, amikről beszélgettem Buzz-zal szerdán)

Már jóideje foglalkoztat, hogy vajon ki tudok-e, ki akarok-e tűnni az átlagból, mert úgy érzem, van egy üzenetem, amit közvetíteni szeretnék az erre fogékony embereknek. Hogy mi ez az üzenet, ki fogadja be, és hogy mikor és hogy fogom megfogalmazni, ezek még javában a jövő kérdései, de mindenképpen a zenében akarom kifejezni magam.
Ez az a fajta művésziesség, ami - remélem tényleg - bennem lakozik. Csakhogy ilyet rengetegen éreznek, és sokan közülük valójában hétköznapi emberek, akik csak elhitetik magukkal, hogy átlagon felüliek. De mégis honnan fogom tudni, hogy én is csak egy naív, művészetre hivatkozó halandó vagyok-e, vagy valóban megvan-e az a talentum, amiről beszélek? Nyílván majd az idő eldönti a kérdést.
Továbbá elmélkedtünk még a bolondság és a művészet közti nagyon vékony határvonalról. Merthogy a zsenialitás és az őrület igenis egy hajszálon múlik, és nagyon nem mindegy, melyik oldalán áll az ember.

"HOL MARAD AZ ÜZENETED?"
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Arra is rájöttünk szerdán, hogy Mariann Istenben, Buzz véletlenben, én sorsban hiszek. Ha mögénézünk, látjuk, hogy ők jóbarátok.