Hartán mindig jó

Reggel kelés, kibicegés a buszmegállóba és nyomás Hartára a bajaival. A buszon semmi különös nem volt, most nem üvöltött hisztis kisgyerek mindenki fülébe. Igaz, a sofőr nagyokat ásított...

Hanna kicsit másnapos és nagyon fáradt volt, mentünk le a Dunára, a megszokott két fához leterítettük a plédet. Megajándékoztuk egymást, kaptam tőle Ne igyál, amikor vezetsz! Még kilöttyen a pia... feliratú kitűzőt és Nirvana-s öngyujtót, amit a nap folyamán - én balfasz - el is hagytam. :/ Pff...
Jött Turi és később Dóra is, gitározgattunk, ültünk-feküdtünk a pléden, majd délben felmentünk Hannáékhoz ebédelni-.
Turi ment haza, mi hárman pedig legyalogoltunk a partra, és a lányok bemutattak Dóri szüleinek. Edit nagyon szimpatikus, Nemonddki meg tényleg egy bunkó. Gréta, Dóra húga egy picit elkényeztetett, akaratos tízéves.
Fent feküdtünk az ágyon (vagy az ágy mellett), és egyszercsak késésbe keveredtünk. :)

Hannának 4-re kellett volna a zenesuliba érnie, de csak 4-re értünk hozzájuk. Mindenesetre fél 5 után beestünk a próbára, mi kint vártuk meg a zene-bona végét. Bogdán rendes ember, utazhattunk velük a buszon, sőt, még 500 Ft-os kajajegyet is kért nekünk. Segítettünk pakolni székeket, dobot. Panda meg nem nagyon akart észrevenni... (Szia, ha olvasod.)
A műsor termetes késésben volt, bő egy órát csúszott minden és a fúvószenekar több ráadás-dalt is eljátszott. Egyébként ügyesek voltak nagyon.
Negyed 9-kor indultunk el vissza, azonban Dóra megint elkedvetlenedett, győzködni kellett, hogy jöjjön, majd a főúton túl, a Harta táblánál hosszas bíztatás után is visszafordult, és hazament. Mi is lépkedtünk hát haza, útközben Hanna magyarázatott adott Dóra viselkedésére, beszélgettünk. Nem részletezem, mivel nem az én dolgom, de sajnálom Dórát, és Editet is.
(Többek közt az ilyen, sok összetevős családi állapotok hátterének felderítése miatt érdekel a pszichológia, az emberismeret.)

Hannáéknál a vacsora alatt beszélgettem egy keveset HannAnyuval a továbbtanulásról és pár ehhez kapcsolódó dologról. Kaptam két fröccsöt, és összekészülődés után (kb. 22h) elindultunk vissza a Dunához.
Hannámmal ettünk sült krumplit és ittunk hozzá egy sört a kajajegyet kihasználva. A New Generation már javában játszotta a '60-as, '70-es, '80-as évek nagy külföldi és hazai slágereit. Új generáció, mi? :D
Megkerestük Dórát (és vele Grétát plusz Szandrát, Gréta barátnőjét), lementünk a romantikusnak is mondható partra. Pláne romantikus volt, hogy egy részeg fószer terült el a sörkert mögött.
Hannával beültünk egy csónakba, és kikapcsoltunk. Egy ideig Dóráék is magunkra hagytak minket, csodálatos volt, ám nem részletezem, hogy Pandának is megfeleljen az írás és ne legyen túl csöpögő... (Szia, ha olvasod II.)
Tényleg olyan volt, hogy ha becsuktam a szemem, akkor a Duna közepén éreztem magam egy ringó ladikban lánnyal.

El is álmosodtunk, ahogy várható volt. A focipályánál a HAZAI kispadon elfeküdtünk, pihentünk, majd Dóriékkal bírkóztunk, hogy mitévők legyünk, és Dóri Hannánál aludjon, vagy ne. Végül Fél 1 után kicsivel megszületett a döntés, miszerint megyünk haza, Dóri pedig még marad, mert nem álmos (sőt, fitt).

Hazafele az 51-es főútnál:
P: Kíváncsi vagyok, mi lehet arra.
H: Mehetünk ott is. Megmutatom.
A hely, ami érdekelt, a főúttal párhuzamos, szűk utca, amit balról egy hatalmas palánk, jobbról árok és a magasabban lévő főút határol. Az elején rögtön van egy kis balra kanyar, amit nem lehet belátni, mert mint írtam, nagy a kerítés bal oldalt. Mielőtt elfordultunk:
P: Csak kóbor kutyával ne találkozzunk.
Befordultunk, és látjuk ám, hogy előttünk jó 15-20 méterrel egy németjuhász ül a kapu előtt. Leblokkoltunk, a kutya észrevett, ugatni kezdett, mi pedig egy igen határozott hátraarccal futásnak eredtünk.

A képen a piros X a kutya, a piros vonalnál fordultunk vissza. (Arányok elcseszve.)
Jópár házzal arrébb megálltunk, kiszuszogtunk a fáradalmakat, csókokkal megnyugodtunk és jót nevettünk a kis kalandon.
Lassan, fáradtan döcögtünk haza az árnyékainkkal a nyugodt, kihalt hartai utcákon ölelkezve.