Ha én lennék

Ha én lennék a szerelmed
Minden máshogyan menne
Te is máshogyan mennél el tőlem
mint tegnap este
Megszoknád a hús szagát
Megszoknád az ólmokat
Megszoknád az életem
Miként a sajátodat

Ha én lennék a szerelmed
Szeretnél, mert megszoktad
Hogy megszokásból rúgdalod
magad elé az álmokat
Ha villanyt oltasz sötétnek
és halkan kicipzározod őt
És magadba rakod a régi semmit
A megszokott soha el nem jövőt

Ha én lennék a szerelmed
Biztos nevetnél néha
Persze nem többször, mint most
Csak rosszabb vicceken, ha én a
szerelmed lennék
mindig máshogy neveznélek
Termések, állatok, kis izék
Magamba' most is beszélek

Ha én lennék a szerelmed
Biztos, hogy a miénk lenne
Az egyszerű igazságok boltja
És te eladó lennél benne
Ősszel mindig lemennénk
a tengerpartra, szottyos fügét
enni a kiégett fű közül
Akkor, ha én lennék

Ha én lennék a szerelmed
Sok szerencsét hozzám
Igérem, nem leszel hibás
De sok múlik majd a kémián
Én már elterveztem mindent
Egy életre elég a dolgom
Ígérem, nem lesz sok időnk
egyedül lenni, úgy már voltunk

Ha én lennék a szerelmed
Rám mondanád, hogy ez Ő
Csak el kéne hinned, és úgy kellenék
neked, mint a levegő
Ha én lennék a szerelmed
Biztos sokszor bántanálak
Hogy tudsz így szeretni?
Én soha nem tudnálak!
     -Kiscsillag

Természetesen nem Hannáról van itt szó, mielőtt valaki azt hinné, hogy valami baj van. Egyszerűen azért írtam le a dal szövegét, mert szerintem az egyik legtökéletesebb, amit eddig írt Lovasi, ráadásul a látszat ellenére nem szomorú. Nagyon találónak tartom az olyan sorokat, mint pl. "Ha én lennék a szerelmed / Biztos nevetnél néha / Persze nem többször, mint most / Csak rosszabb vicceken...", és van még nagyon sok ilyen, ami miatt megszerettem ezt a szerzeményt.
Aki teheti, hallgassa, nekem egyik kedvencem lett.