EFOTT - 2. nap

Ha jól emlékszem, ezen a napon ment haza Péter (valami történt a kezével) és András (családi okok). Mi pedig csak búslakodva néztük, ahogy fogyunk, mint a hold.

17h-kor Hannával elnéztünk Kistehén tánczenekarra (6), de csak távolról néztük. Tetszik, de annyira nem ismerem. Viszont hamár ott ültünk, akkor ettünk lángost is.
Visszafelé betértünk a Közös Pont sátorba Ki nevet a végén?-t játszani. Egy idős házaspár csatlakozott még, meg a sátort üzemeltető keresztényekkel versengtünk. Az én csapattársam egy rendes, fiatal manus volt, persze mi lettünk az utolsók. ;) A játék után Hanna ott maradt rajzolni.

Később Turival mentünk Hannáért, majd amikor visszaértünk a kempingbe, balszerencsésen fogalmaztam meg Hannának a mondandóm: Nem vagyunk összenőve. Igazság szerint már amikor kimondtam, akkor rájöttem, hogy ezt szebben és részletesebben kellett volna kifejteni a félreértéseket elkerülendő, de valamiféle büszkeség vagy dac, vagy egyszerűen a közelgő Quimby koncert miatti nyüzsgés nem hagyott időt arra, hogy még akkor elmagyarázzam, mit szerettem volna ezzel mondani.
Hülye fejjel tehát inkább fogtam még egy sört és egyedül odaállítottam Quimbyre (9).

Ezt a koncertet élveztem a legjobban, és csak pár okból nem adom meg rá a 10-es jelölést. Úgy mint a közönség, ismét. Pl. a (kb.) negyedik sorban szól a csaj mögöttem, hogy óvatosan ugráljak, mert papucsban van. Könyörgöm, koncertre, pláne első sorokba mióta mászkál bárki is nem zárt lábbeliben?!
A másik pedig, hogy visszaütött a faragatlan megszólalásom, és egész koncert alatt bennem motoszkált, hogy valami nem jó. Az első sorban álló lányok közül négyről hittem azt, hogy Hanna. Egyszer hátulról rátette valaki a kezét a vállamra, már majdnem megkönnyebbülve fordultam hátra, mikor kiderült, hogy nem Hanna az, hanem egy csaj, aki összetévesztett valakivel.
Ezektől eltekintve igazán jól éreztem magam.
Ahogy vége lett a koncertnek, belebotlottam Turiékba, akitől megtudtam, hogy Hannám a kempingben van. Rohantam oda, de meglepetésemre nem találtam ott. Körülnéztem a zuhanyzónál, ám ott se leltem meg, így leültem gitározni a sátrunknál Hepi pokrócára.

"LÁTOD, MILYEN KÖNNYEN ANNYI
LEHET ANNAK, AMI VOLT..."
[KEPSZLOKK KISPÁL ÉS A BORZ]