Wind of change spring

"FÚJ MÁR A TAVASZI SZÉL
ELSZAKAD MINDEN KÖTÉL
NEM BAJ, HA ELSZAKAD MINDEN KÖTÉL
VAN MÉG EGY PÓT-PÓTKÖTÉL..."
[KEPSZLOKK ELVARÁZSOLT DOLLÁR]

A londoni útról

Nem rossz így sem, de az igazi a mostani hosszú hétvége volt. Az előző fél év és ami most következik, az csak a sallang.
Persze, éldegélni kell, és vannak itt is örömök; kifejezetten örülök a zenekarnak, a zenének, amit játszunk, és még inkább annak, hogy milyen szeretetreméltó emberekkel játszhatok együtt. Tehát nem panaszkodom, a lehetőségekhez mérten jól alakulnak a dolgok. Csak azt akarom valahogy kifejezni, hogy Kriszta mennyire fontos, sőt a legfontosabb eleme a boldogságomnak.

A kint töltött idő bár rövid volt, de jelentőségét a hosszú szomjazás után kapott egy csepp vízhez tudom hasonlítani. Felüdülés a javából. Hosszasan kell koncentrálnom most, hogy szavakra tudjak gondolni, amiket ide írhatnék, és amelyek arra lennének hivatottak, hogy képet adjanak az ott megélt napokról; de nem megy. Nem is erőltetem. Sajnos bármennyire is szeretném éreztetni a kedves Olvasóval az élményeimet, megfoghatatlanságuk miatt ezek (Krisztán kívül) csak az enyémek maradnak.
Akinek van érzelmi intelligenciája, az el tudja képzelni!

Hurrá! Hurrá!

Köszöntsük nagy lelkesedéssel, tapssal, többszörös 'hurrá!'-val az új médiatörvény elfogadását!

(Már csak azért is, mert máshogy úgysem fogadhatjuk...)

...egyenlőség

"ONE WORLD
ONE PLANET
YELLOW, BLACK AND WHITE MEN
NO DIFFERENT..."
[KEPSZLOKK KORAI ÖRÖM]

Akibe beleszületek, beletanulok

Még csak rossz kedvem sincs, szimplán beletörődök a dolgokba, amiken nem - vagy csak nagy erőfeszítések árán - tudnék változtatni.

A fejem lágya

Ezen a reggelen minden összefügg.
Kimentem a verandára, kávé, cigi, tavakban áll az utóbbi időben lehullott eső, és csillog a háztető a napsütésben. Hátul egy macska settenkedett, a kakas és a tyúkok némi félelemmel követték a mozgását, a nagyobb állatok (Evelin - a kecske, a bárány és Fáni - a kis bárány) észre sem vették.

Amióta Kriszta elutazott, nem emlékeztem az álmaimra. (Mondhatnám, hogy azóta nem álmodtam semmit, de mint tudjuk, ez nem így van; az ember mindig álmodik, viszont nem minden esetben emlékszik rá.) Most megtört a jég, és bár konkrét cselekményeket nem tudok felidézni, annyi biztos, hogy egész éjjel végigkísért Kriszta jelenléte. Kellemesen ébredtem.

Megkocogtatom a fejem, és azt veszem észre, hogy benőtt a fejem lágya. Belém hasított a felismerés, hogy felnőttem Krisztához, egyre erősebbnek és komolyabbnak érzem magam, napról napra erősebben kötődök hozzá, napról napra erősebben szeretem.
Nem szidom, csak megmosolygom azt, hogy 16-17 éves korom óta meg voltam győződve arról, hogy milyen érett is vagyok én; a maga módján még igaz is lehet ez, de mostanában olyan gondolatok foglalkoztatnak, olyan dolgok jutnak az eszembe, olyan felismeréseket teszek, melyek azt mutatják, hogy az igazi szellemi világom még csak most kezd megmutatkozni. Mondhatni megvilágosultam, és ezt nagyon hálásan szeretném megköszönni elsősorban Krisztának, majd Pepének, Rasinak, Iminek, Juckónak, a sorrendiség és a teljesség igénye nélkül. (Bocsánat, lehet, hogy kihagytam valakit.)

Érzem, hogy ez egy jó nap lesz. Elkezdtem úgy nézni ezt az előttünk álló egy évet, mint ami a napok előrehaladtával egyre közelebb hoz minket. Nem azt számolom, hogy te jó ég, még mennyi időt kell külön töltenünk?, hanem azt, hogy már csak x nap, és újra megölelhetjük egymást. Rengeteg erőt kapok ettől a hozzáállástól, ami a hétköznapok sűrűjéhez szükséges.

Nyaralás 2010

Megjöttünk. Megérkeztünk, bár nem akartunk. Van valami különös a balatoni nyaralásban, illetve épp ez az: nincs benne semmi különös, különösen nincsen stressz, csak a semmi van, az a kicsi semmi ami kell, csak annyi. Nos, ezért nehéz eljönni onnan, meg ezért nehéz erről úgy írni, ahogy szeretnék; mert ez nem arról szól, hogy kedd: ma 11 órakor keltünk, kellemesen telt a délelőtt, kávéztunk 3 in 1, a híz videg, de csónakáztunk, stb.. Ez arról szól, hogy csak ő meg én, meg a Balaton. Persze, jó volt a kezdő buli is, ugyanis volt olyan is, jöttek kurvasokan, Pepe elég szépen be is rúgott, satöbbi, de nekem ebből a nyaralásból csak az a végtelen nyugalom, a kellemes időtöltés maradt meg, amit Kriszta meg én átéltünk. Végülis minden percére emlékszem, de össze is folyik az egész nyomokban, és nem érdekel, hogy egész héten kb. semmit nem csináltunk. Azok a séták Siófokon, az étterem színpadáról kiszóló '30-as évekbeli swing-féle, a Kriszta-névnap, a Betti-féle karikatúra, a hajnalig tartó beszélgetések, a böfögő tajparaszt szomszédok - na szóval ez valahogy mind az idei nyaralásunkat képezte, minden okkal volt pont úgy, és csak annyit tudok zárásul ezzel kapcsolatban kijelenteni, hogy ezek életem legszebb napjai, azok, amikre mindig emlékezni akarok és fogok is.

Egyszer azt írtam, hogy...

Gyurma az élet, és te formálhatod,
csak tudd, hogy' akarod
és tartsd szem előtt,
hogy ha máshogy alakul
még újragyúrhatod
nem késő, sosem késő mindent megváltoztatnod!

Ellentmondók

Szárazra locsolt tűzfalak, hidegre fűtött katlanok, koszosra mosott paplanok, lakatlan paplakok, alaktalan alakok, ablaktalan akaratos alaktalan alagutak, gutaütések, sekély kéj, kéjes éj, éhes méhkas, keskeny költségvetés, költségaratás, katás táska, táskás Kata, katapultos pultos Kata, akarata alatta alakra alakítja akaratát, tátong a tátika, tikkel a ticket, titeket kerget, tekerget, te kergetsz vagy én kergetlek, lelke lelkes lelkész, lelkésznek készül, készül a készülő, készülődő idő, kész ami kész, kéz a kézben, benéz a néző a zörgés mögé, gésa salakja, alakra bokréta, kréta írta, eddig bírta.

Okosság jutott eszembe a buszon

Mindig elfelejtem, hogy a bölcsességhez vezető út hallgatással van kikövezve.

Ti ezt mindenkor szem előtt tartsátok,
s így bárki mondhat bármit rátok,
sújthat rátok ezer átok,
a kijelölt utat el nem hagyjátok!

Továbbá: tegnap próbált a Ment& Másképp, és ugyanígy tesz szombaton is. Intenzív munka volt a tegnapi négy óra, legalábbis a maga módján; végig metronómra gyakoroltunk, némelyik dal kifejezetten jól, némelyik kifejezetten nem jól ment, viszont öröm az ürömben, hogy remekül szórakoztunk - vagy a siker, vagy a bénázás miatt. Egy szó mint száz, nagyonis helyes, hogy bevetettük a metronómot, 4-5 próba elteltével meg fogunk lepődni, mennyit használ a csapatnak.
Ésmég: Rieger meg kint van Jamaikában... piszok mázlista.

A divat mondja meg, hogy ki vagy

Körülnéztem egy csomó blogon az imént, és azt tapasztaltam, hogy divat lett csalódni emberekben, állatokban, nem is értem magamat, én miért nem csinálom ezt...

THE MENT& MÁSKÉPP BULLSHIT

...avagy hogy állítsunk bele egy zenekart a földbe?

Szóval az van, hogy maradtunk kb. négyen (Ági, Szabi, Marci, én), miután tegnap Bandi is kilépett a zenekarból - tette mindezt úgy, hogy Marcinak nem szólt erről. Az ok - vagy talán ürügy inkább? nem tudom - Marci Anitának tett bejelentése, vagy nem tudom minek nevezzem. A lényeg, hogy most hirtelen Bandi (is, Gebe után, ugyebár) úgy gondolja, hogy Marci egy görény, akivel nem hogy egy zenekarban, de egy légtérben tartózkodni sem érdemes. És most némi non-public fejtegetés arról, hogy mi miért van így.

Tehát a legnagyobb jó indulat mellett sem tudom feltételezni, hogy Bandi egyedül jutott volna a fenti megállapításokra, ehhez szinte biztos, hogy kellett Gebe hatása is. Nem akarom bántani B.-t, de nincs önálló véleménye, olyan, mint egy bábu, az erősebb kutya meg baszik és irányítja. Itt most Gebe ez a kutya, ő állítja maga mellé Bandit.
Ezt az SMS-t kaptam tőlük:
"Remélem tudod, hogy a zenekartagok száma marcika jóvoltából még 1 taggal csökkent, ha így folytatja tovább jó esélye van hogy egyedül marad. Ja ha nem akarod hogy te is bekerülj az exek társaságába akkor ne állj szóba velünk, mert az Úr akkor nagyot fog csalódni benned. Legalább te tarts ki. Őszintén szorítunk. Vigyázz magadra meg a többiekre, kiv. akire nem kell. Az igazi Ment&Másképp volt tagjai."

És nekem itt ment el a kedvem az egésztől.

Egy hosszú nap impressziói összefüggéstelenül

Ha felnövök, kizárólag nyomós kútból fogom inni a vizet, a gitárom lesz a szócsövem az olyan dolgok elregéléséhez, amit nem csak mások, de én sem fogok tudni soha teljesen megérteni. Mert úgy leszakadtam minden más világról, ahogyan lehull a gyümölcs az ágról.
A messzibe tartó buszoknak integetnek a pályaudvarokon, ám azok csak mennek a végtelenbe, napnyugtán keresztül, sötétedésre fittyet hányva, mogorván. Gázolajos szívüket csak a megérkezés (ami a végtelen miatt csak pihenésnek értelmezendő) dobogtatja meg.

Árpád megfordul a sírjában

Figyeldoda!



Pff... A következő az lesz vajon, hogy Adolf Hitler vagyok, 120 éves, állítólag fasiszta és antiszemita...?

Mi megússzuk Kft.

Szerintem.

Ihletett

Olyan egyedien tucatos ihletett különböző tehát egyforma összefüggő és ennél fogva összefüggéstelen reménnyel telien üres optimistán tántorgó szavahihető önáltaló de megújulni mégis mindig képes vesszőt nem alkalmazó hajnaljáró álmodozó urbánvidéki félparaszt alul-felül középművelt gondolkodó senkiházi természetes és természetesen mint minden természetes ember önmagát megalkotott tehát korántsem fél-természetes komplikáltan egyszerű vagy egyszerűen komplikált konvencionális félhézagos életpróbálgató amatőr szópazarló vagyok hogy csak na;
ez egy vicces bejegyzés.

vége.

Nagyon fáj!

Kivül-belől
leselkedő halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.
[JÓZSEF ATTILA]

Hogyan van ez? - II. rész

Miért olyan nehéz írni a jó dolgokról, és miért könnyebb megfogalmazni a bánatot?
Miért nincs kedvem az esti impressziómról írni ennek ellenére? Pedig a zene a fülben még mindig meghatározó és szétfeszítő, ahogy jön szembe a kocsisor fénye, és ahogy egyedül van az ember, pedig hányan veszik körül...

A szavakról

Ha úgy vesszük, a szó fegyver, a gondolat lőpor. Fegyverkezzünk tehát fel és legyen elég muníciónk, ha a szellemi harctéren nem csak megalázott, kisemmizett halottként akarunk szerepelni.

Tehéntermesztés

Biológia órán egyik osztálytársunk (S.Betti) elszólta magát a kiselőadása közben, és tehén tenyésztés helyett tehén termesztést mondott. Hiba volt, Kriszta fantáziája beindult, amiből az alábbi képen látható dolog sült ki.

Aranka is alkotott ma töri órán:
"HOMOKBA DUGÁS FEJÉT ALKALMAZTA."
[KEPSZLOKK S.N.A]
Szerintem ez rekord-baromság, kurvajót röhögtem rajta.

Velem a szekér

Régen volt, de jó, hogy volt
az a percnyi igazi csend
Régen volt, de jó volt, hogy volt
az a folt, és hogy emlékezem, az nem más
csak ráadás, mert jó látni, hogy ez is megmaradt
és nincs az a rohanás
ami kimossa belőlem, hogy volt bennem
egy percnyi csend, egy szeletke igazi rend.

Elvek jöttek és mentek, idők teltek és múltak
és hála az égnek, hogy ami az enyém, a múltnak
még nem csókolomot köszönök.
Ifjúság-bolondság, s én, mint ifjú bolond
falok fel mindent mohón, kapzsin, holott
van időm, mondják... de honnan tudják
hogy tényleg van-e?

Velem úgy fut a szekér, hogy észre se' veszem
s ha célba ér majd, úgy emlékezem
vissza rá, mint az álomból ébredtek szoktak:
ez volt az álmom? Ez volt az élet?
Csak attól félek, majd arra eszmélek
hogy nem értek semmit, vagy nem éltem semmit
pedig most mindent értek, és túl sokat élek.
Velem úgy fut a szekér, hogy észre se' veszem
Csak fusson, az a dolga - én elképzelem
hogy sokáig fut még, és a végén majd: "Tessék
leszállni - mondják -, Ön amit lehet
már mindent látott. Hagyjon másnak is helyet."

Különösebb kommentárt nem fűzök hozzá, csak annyit, hogy ez nem szomorú. Viszont mindenkit megkérnék, írjon véleményt kommentben!
Vers, igen, de megvan a fejemben a dallam hozzá, tehát valószínűleg egyszálgitár kísérettel hallható lesz a jövőben.
Update: 1.56-ra az akkordsor is megszületett.

K.A.r érte

Van egy ismerősöm, akivel igazán szoros kötelék ugyan sosem alakult ki közöttünk, de egy időben elég sokszor találkoztunk és bírtam is őt. Ami már akkor sem tetszett, az a rendszeres és változatos drogfogyasztása. Amikor legutoljára beszéltem vele, már nem egyszer dobált extasy-t, és az első speed-tablettán is túl volt már.
Most, hogy hosszú kihagyás után ismét beléptem az iwiwre, az üzenőfalon láttam egy jelentéktelen kiírását - és az avatar képét. Megnéztem a többi feltöltött fotót is, és hát igencsak megváltozott a lány. Üres arcokkal ölelkezik különféle szórakozóhelyeken, tágra nyílt szemmel - és valami elképesztően ostoba arccal - néz a kamerába.
Kár érte.

"TE PARTY-RA JÁRÓ EXTASY-ZABÁLÓ
MŰANYAG ARCÚ ÉGIMESZELŐ
RÁZOD A TESTED, A VIVÁRÓL LESTED..."
[KEPSZLOKK BLABLA]

És te miért nem akarsz többé a Kodályba járni?

Először is gratulálok saját magunknak, hogy a Ment& Másképp bejutott a FeZeN Tehetségkutatóra, ami szombaton délelőtt lesz.

Tegnap délután szülői értekezletet tartott drága osztályfőnökünk, melynek során a szülők többsége megszavazta a - jól figyelj - 3.000 HUF-os osztálypénzt. Röhejes. Az osztálypénzért felelős szülő közölte, hogy a prágai utazásra befizetett pénzt senki nem kapja vissza, elvileg. (Több eltérő véleményt hallottam ezzel kapcsolatban, tehát nem tudom, mi az igazság.)
A szalagavató költségeit sajnos nem tudjuk 280.000 (!!) forint alá csökkenteni (ha jól értesültem, 50.000 forint a terembérlés. 230.000 forint hova tűnik? Minden kajára és tánctanárra megy?), ugyanis nekünk mindenképpen étteremből kell hozatni azt a hidegtálat, ami úgyis ránkrohad, mert nem fog senki sem annyit enni, hogy elfogyjon. Fejenként hat vendéggel számolnak, mivel egyes szülők nem tudják megmondani, hogy mégis hányan óhajtanak eljönni (nyílván meg kell kérdezni a nagymama-nagypapa - nagynéni-nagybácsi mellett még a körzeti postást és a szomszédot, esetleg annak a kiskutyáját, hogy eljönnének-e egy kibaszott kurva szalagavatót megnézni, mert ilyen csak egyszer van). Rohadjanak meg. Hozzátenném, hogy nekem max. két vendégem lenne, de hatot kell kifizetnem - ergo valamely osztálytársam plusz négy vendégét én lakatom jól a fogadáson. No comment.

Éppen ezen szánalmas és vérlázító elképzelések/tervek miatt akadtam ma ki nem egyszer. Ehhez nem fogok asszisztálni. Egyik drága osztálytársam ma azt mondta, hogy a köz érdekét nézzétek, mint osztályét. Csinos mondat, ezt még fogom hallani szerintem, viszont be kell látni, érdekes ez az "osztály". Tavaly szeptemberben, amikor Kisgyónról volt szó, valahogy nem hangzott el ez a mondat az illető szájából. Miért csak akkor beszél osztályközösségről, amikor az ő érdekei úgy diktálják? Amikor megvétózták a kirándulást - mocskosul az utolsó pillanatban -, akkor nem kellett volna a köz érdekeit nézni?

Szakadna rájuk a mennyezet az egész kétszínű, érdekleső tanári karral egyetemben. (Kivételt képez Inci néni és Simon).

Más téma: továbbtanulás
esélyek...

Számoljunk kicsit bolgnai-módra. A választott tárgyam ezesetben a 9.-10. évben elért rajz és vizuális kultúra, mert a célt tekintve (fotográfia szak) ez jól is jön. Eszerint:
11. év végén elért pontok:
Magyar nyelv és irodalom: 3 (kettes irodalom, négyes nyelvtan)
Matematika: 2
Történelem: 2
Angol: 3
Rajz: 5
Mindezt összeadjuk és megszorozzuk kettővel, tehát: 30.
12. év végére kitűzött (tehát elérendő) minimum jegyek:
M.ny.i.: 3,5
M.: 3
T.: 3
A.: 5
Rajz megvan: 5
Ebből jönne 39 pont így, tehát az első 100 pontból összesen 69-et gyűjtenék be. Nézzük az érettségiket (szintén elérendő, minimum):
M.ny.i.: 50%
M.: 40%
T.: 60%
A.: 90%
Műv.töri.: 85%
Ezek átlaga: 65%, ugyanennyi pont. Az első kétszáz pontból ilyen optimista számítás mellett is csak 134 gyűlne össze. Pedig erre az esély igen kicsi, ugyanis a matek 40% merész elvárás.
Jön a következő 200 pont, a két beszámított érettségi tárgy. Erről nem találtam információt, de megtippelem, hogy a műv.töri és a történelem az a két tárgy, melyet pl. a KE-MFK kérne. Ezesetben 145 pontot szereznék így. Ez eddig 279 pont, és ehhez már csak max. 80 jöhet, amiből emelt szintű angol érettségivel 40-et, középfokú angol nyelvvizsgával 35-öt írhatnék hozzá az eddigiekhez (a kettő együtt tudtommal nem lehetséges, ám a 75 pont nem lenne rossz. Persze ezt el is kell ám érni, ha van rá lehetőség).
A 80 pontból mondjuk számoljunk 35-tel, és lám-lám, 314 pontot értem el ezzel az eszmefuttatással. (Ráadásul igencsak optimista voltam a számolgatásnál).

Nézzük a felvi.hu-n közölt ponthatárokat:
KE-MFK fotográfia szak: 395 pont
MOME fotográfia szak (Állami): 384 pont
MOME fotográfia szak (költségtérítéses): 369 pont.
A költségtérítéses amúgy 400.000 HUF/félév.
Szervusz, Márk. Ennyit a továbbtanulásodról.

Itt a vége, fuss el véle

Átgondoltam a bloggal kapcsolatos dolgokat, hogy mennyi botrány, felesleges sárdobálás, félreértés, stb. adódott már ebből a webnaplóból, és úgy döntöttem: megszüntetem a kommentelési lehetőséget. Emellett lehetséges, hogy drasztikusabb lépésre szánom el magam: ne lepődjetek meg, ha visszamenőleg minden bejegyzés nem-publikussá válik az elkövetkező pár nap alatt.
Régen érdekes módon senki nem volt kíváncsi rám és a kicsike életemre, az utóbbi kb. egy évben azonban egyre többen gondolták úgy, hogy beleszólhatnak / beleláthatnak / vitatkozhatnak a hétköznapjaimon. Hát nem. Sajnálom. A továbbiakban magamnak írom.

Nincs igazad, de ne bánd.

Egy dalszöveg utolsó sorait keresgéltem egy régi füzetemben, amikor több szösszenetet is találtam, amiket több mint egy, némelyeket már másfél éve lejegyeztem. Íme egy aranyos és egy enigmatikus.

"Én egy szerelmes dalt
akartam írni neked
de rájöttem, hogy nem tudom
leírni azt, hogy szeretlek."

"Ha mélyen magadba nézel
van ott valami, amit a lelkiismeret
időnként rávesz arra, hogy
a naívak közt keressen neki
belőled még egyet, hátha kettő vagy."

Jó csámcsogást kíván a Ne-bánts-engem-mindig Kft.
(És készen vannak a végleges szövegek, összegyűjtve, egy .doc fájlban. Haladunk)

Augusztus egy bejelentéssel kezdődik

18-án kezdem el felvenni a saját lemezt a Balaton partján.

És...

Írni és látni

A blog és a Zenit lassan olyan dolog lesz a környezetemben, mint a segglyuk. Mindenkinek van...

...csakittcsakmost...

"Üresen állok, mindennek háttal." Könnyeden, nem feszengve, mint aki már sok mindent letudott előre, elkészült a számla, és sem panasz, sem észrevétel nincs, csak egy háló - a közöny - amivel befogom a dolgokat. "Számítás megtalálva. Ellenfél nincs komoly."
Azt értsétek meg, hogy nem vagyok szomorú, csak olyan, mint a szobor a téren. Eddig is így gondoltam, ezután sem fogom másképp, mindenkinek a maga felfedező útját kell járnia. Én közel vagyok a végéhez. Lényeges újdonság már nem érhet semmivel és senkivel kapcsolatban, na jó, biztos érhet "legyen igazad."
Visszaköszönnek majd ezek a dolgok. 11. dal.

Míg én lassan elindulok a munkába...

...addig (a szintén dolgozó Imi kivételével) a zenekar Agárdon pancsol. Kellemes délutánt!

A pánikbetegségről átfogóan

"A 13 testi és lelki tünet:

1. szívdobogásérzés, szapora szívverés
2. izzadás
3. remegés, reszketés
4. légszomj vagy nehézlégzés
5. torokszorítás – gombócérzés a torokban
6. mellkasi fájdalom vagy nyomásérzés
7. hányinger vagy hasi panaszok
8. szédülés, bizonytalanság-, ájulásérzés
9. Önmagának idegenként való megélése, az ismert környezet idegenségérzése
10. megőrüléstől való félelem
11. halálfélelem
12. zsibbadásérzés vagy érzéketlenség
13. kipirulás, hidegrázás

A pánikroham átélésekor kétségbeesve keresnek segítséget az emberek, halálfélelemtől űzve arra gondolnak, hogy szívroham végez velük, meg fognak fulladni vagy megőrülnek. Riadtan menekülnek mindenhonnan, ami a rohamra emlékezteti őket. A szorongás nem állandóan uralja őket, csak a roham ideje alatt lép fel, akkor viszont hevesen."

Ne ijedjetek meg.

Egyszerre

Van olyan - nem sokszor, de néha -, amikor úgy állnak a bábuk, hogy megállítanék egy percre mindent, sóhajtozva és gyönyörködve megnézném, milyen jó így a világ, majd amikor kigyönyörködtem magam, továbbengedném az időt. Majd ha később - akár évek múltán - össze is dőlne néhány kártyavár, pár figura el is mozdulna, mégis emlékeznék arra az apró, nem is kiemelkedő, de hétköznapi harmóniára, ami egyszer már tudom, hogy megadatott.
És ezzel a mostani helyzetre gondolok, amit ha tudják is páran, mi okozza bennem, nincsenek túl sokan ők sem. Nem kell egetrengető dolgokra gondolni, ráadásul van persze üröm az örömben, de ebben a megállított pillanatban ezzel nem foglalkozok. (Hozzáteszem, amúgy sem igazán)
Ilyenkor odamennék mindenkihez, ha jó, ha rossz, és csak annyit mondanék: így tovább!

Isten-ember-Isten

A mai etika órán Dosztojevszkij Karamazov testvérek c. művéből kiemelt Nagy Inkvizítor jelenetet néztük meg közelebbről. Annyira felkeltette az érdeklődésem, hogy most a könyv megszerzésére törekszem.
Ráadásul ez megerősített egy nézetemben, magammal kapcsolatban. Mától könnyebb lesz.
Aki kitalálja, nyer egy piros hangszórót. (Imi, Kriszta és Buzz kizárva a versenyből, mert velük már beszéltem erről.)

Demokrácia

"Demokrácia az, amikor két farkas és egy bárány dönt arról, hogy mi legyen a vacsora..."

Tegye fel a kezét, aki keresi egy olyan csapat társaságát, ahol tudja, hogy egy ember kifejezetten utálja őt! Mmmm... És most tegye fel a kezét, akit cseppet sem zavar az, hogy őt ott valaki utálja! Nem látok sok kezet...

Délután végre tudtunk próbálni. Szalci (továbbiakban harcimókus) érkeztével felvetettem a befejezetlen-megoldatlan kérdést. Némi vagdalkozás és szóforgatás után oda jutottunk, hogy igazán nézhetném a zenekar érdekeit a sajátjaim helyett, merthogy harcimókus jót tesz nekünk, sokat segít, kreatív, amolyan joly joker, nélküle bizonyosan megállna az élet.
Namost, én eddig jártattam a szám. Eddig próbáltam megértetni egy aprócska dolgot velük, miszerint engem demoralizál harcimókusunk jelenléte, ami azt jelenti, hogy számomra ez a jelenlegi közösség nem ugyanaz, ami volt. Félreértés ne essék, a zenekar tagjaival semmi - de tényleg semmi - bajom. Mint ma is láttuk, amíg csak Gebe, Marci és én tartózkodtunk lent, kiválóan éreztem magam. Arról, hogy a vihogást, nyüzsgést, mellverést, bólogatást, bizonygatást, ajnározást nem tudom elviselni, nem tehetek.

Ha nem szeretném ennyire a zenekart, a zenét, amit csinálunk, satöbbi, akkor most állnék fel és hagynám ott az egészet. Mert ez az állapot már rég túl van a tűréshatáromon. Természetesen nem teszem ezt, mert egy ilyen miatt nem rúgok fel egy nagyszerű dolgot.
Végeztem.
A kommentelést letiltottam, nem vagyok kíváncsi rátok.

"NEM SZÁMÍT, RÓLAM MIT HISZEL..."

"TÉGED CSAK ÚGY LÁTNI JÓNAK
HA MINDENHOL OTT VAGY..."
[KEPSZLOKK HIPERKARMA]

Az igazság ára - avagy alázd meg magad az ország előtt!

Anyámtól hallottam, hogy a TV2-n indult egy új műsor, melynek Jakupcsek Gabriella a vezetője, a "játék" lényege pedig az, hogy hazugságvizsgálóval ellenőrzik, a feltett kínos kérdésekre igazat válaszolsz-e. (Valamilyen feltételrendszernek megfelelően még pénzt is nyerhet a szerencsés szerencsétlen.)
Nem értem, hogy eredhet útjára egy olyan tévés produkció, amely a józan ész szerint eleve halálraítélt, két okból:
- egyrészt normális, egészséges ember még nagy pénz reményében sem menne játékosnak egy ilyen idióta műsorba.
- másrészt egy ép társadalomnak el kéne utasítania az ilyen tv-szennyet, nem felháborodva, csak szimplán úgy, hogy nem nézi senki.

No, mindegy, lement az első adás, amiben egy (ha jól tudom) Renáta nevű csaj sírva rohant ki a stúdióból - vagy mifene. Nos, arany szívecskéje azt kapta, amit vállalt és megérdemelt. Jakupcsek (akinek egyébként véleményem szerint semmi keresni valója nincs a magyar televíziózásban) feltette a kínos kérdéseket: szilikon-e a melle? Megcsalta-e a barátját? (most figyelj!) Volt-e kikötözve szex közben? Gondolom a többi kérdés is hasonlóan "érdekfeszítő" és provokáló lehetett. A leányzó állítólag ott bukott el, mikor arra kellett felelnie, hogy kapott-e már pénzt szexért - és letagadta. No comment...

Vajon ölthet-e olyan mértéket valakiben az exhibicionizmus vagy a pénzvágy, hogy ilyen marhaságra vállalkozzon? Úgy néz ki, sajnos igen. Hogy megalázza magát a tv-ben, vélhetően rengeteg néző előtt? Na és! Hogy szégyent hoz a családjára is? Na és! Hogy mit szólhatnak egykori tanárai, barátai, munkatársai, mikor látják egy ostoba műsorban égni, mint a szalmakazal? Na és!

Viszont ne feledkezzünk el arról, hogy mindez milyen negatív hatással van a társadalomra, legalábbis az értelmetlenebb, butább rétegekre. Mit sugall a műsor? Kíváncsiskodj, pletykálj, nyomozz, faggass! Ülj a fotelodba és nézd, ne gondolkodj. Persze nevetgélünk, hogy milyen buta "produkció" is ez, de ha belegondolunk, hogy van, aki ezt élvezi... Szenzációhajhászás, alacsony fokon. Primitivitás, butítás. Pfúj.

Asszem megyek hányni.

Magánterület

Van, aki kulcsos naplót vezet, van, aki egy hónap után házasodik... ([cenzored link] jegyzetelget.)

"The only way to get rid of the temptation is to yield it."